A Ruszalka (oroszul: Русалка) vagy A sellő Alekszandr Szergejevics Dargomizsszkij négyfelvonásos operája, amelyet Puskin költeményére írt. Az operát 1856-ban mutatták be Szentpéterváron.

Az opera keletkezése
A víz alatti és az emberi világ kapcsolata sok nép folklórjában jelen van, így a szláv mondavilágban is. Ezt a témát számos zeneszerző feldolgozta (Dvořák, Rimszkij-Korszakov és mások). Dargomizsszkij operája szövegét Puskin (1799–1837) A vízitündér című költeménye alapján maga írta. Ez az opera – ellentétben Dvořák művével – nem mesejáték, hanem valódi zenedráma, amelyben meseszerű elemek vannak ugyan, de mégis emberi konfliktusokról szól.

Cselekmény

• Történik: Ukrajnában, a Dnyeper partján, mondabeli időkben.
• Zenekar: közepes együttes.
• Kórus: nagy együttes.
• Időtartam: két és fél óra.

Első felvonás
Egy öreg molnár él a Dnyeper partján lányával, Natasával. A lány rendszeresen találkozik a herceggel, szerelem ébred közöttük. A molnár nem örül a helyzetnek, próbálja megmagyarázni lányának e kapcsolat reménytelen voltát, de az nem hallgat rá. Egy idő után azonban ritkulnak az ifjú látogatásai, majd amikor egyszer mégis megjelenik, mentegetőzik, zavartan viselkedik, végül nagy nehezen kiböki: búcsúzni jött, mert szülei rangbéli feleségnek valót jelöltek ki számára. Búcsúzóul egy értékes gyöngyöt ajándékoz a lánynak, s elmegy, hiába mondja meg neki Natasa, hogy gyermeket vár tőle. A reményvesztett lány a folyóba öli magát.

Második felvonás
A herceg és a hercegnő esküvőjét fényes körülmények között rendezik meg. A szertartás közben a herceg panaszos dalt hall a távolról egy elhagyott lányról, s a hang Natasára emlékezteti. A háznagy képzelgésnek tartja az egészet, s próbálja elterelni a figyelmet a dalról, a herceg azonban baljós előjelként gondol rá.

Harmadik felvonás
Az eltelt tizenkét év során a hercegi házasság valóban boldogtalanná vált, a hercegné egyedül tölti a napjait, miközben a herceg megszállottan csak a Dnyeper környékét járja. Egyik ilyen alkalommal Olga, a hercegné és Olga, a herceg húga utána indulnak. Esténként a folyó partján vízi tündérek játszadoznak, ám amint észreveszik a herceget, azonnal eltűnnek a folyóban. Megjelenik az öreg molnár is, aki a lánya elvesztése miatti fájdalmában megőrült, és a folyóba akarja ölni a herceget, akit csak a kísérete tud megmenteni.

Negyedik felvonás
Natasa valójában nem halt meg, vízi tündérként tovább él, és az eltelt évek alatt Ruszalka és a Dnyeper királynője lett (a ruszalka szó a szláv mondavilágban vízi tündért jelent). A herceg iránti érzései változóak, szereti is, de a bosszú vágya is él benne. Lányának, a víz alatti világban született Ruszalocskának gyakran mesél apjáról, s azt kéri tőle, hogy ha találkozik apjával, csalja a vízbe. Az eset meg is történik, a herceg előtt megjelenik a vízből kiemelkedő Ruszalocska, s elmondja neki, hogy ő a lánya. Kéri, tartson vele a folyóba. A hercegné és Olga megpróbálják visszatartani, de a folyóba gázoló herceget a molnár még beljebb segíti, s a herceg elmerül a habokban.

Az opera színpadra állítása
Dargomizsszkij Ruszalkáját 1856. május 16-án mutatták be Szentpétervárott, a Mariinszkij Színházban. Ha nem is bukott meg, sikert nem aratott. Magyarországon még nem mutatták be (Dvořák operájától megkülönböztetendő a magyar zenei irodalom inkább A sellő címet használja), de Oroszországban néha műsorra tűzik egyes operaházak.

A zene
Az opera zenéjére a lírai jelleg jellemző, kevés benne a zárt szám, vannak benne viszont remek kórusrészletek és táncjelenetek is. Az szóló számok közül a molnár első felvonásbeli áriáját, a herceg harmadik felvonásbeli cavatináját és Ruszalka áriáját a negyedik felvonásból koncerteken is éneklik.