Nyikolaj Andrejevics Rimszkij-Korszakov (oroszul: Николай Андреевич Римский-Корсаков) (Tyihvin, 1844. március 18. – Ljubenszk, 1908. június 21.) orosz zeneszerző, az Ötök tagja.
Apja állami hivatalnok volt, aki korán visszavonult a hivataltól. Rimszkij-Korszakovnak már fiatalon fény derült zenei tehetségére, zongorázni tanult, és komponált is. Apja tengerésztiszti pályára szánta, ezért 1856-ban beíratta a pétervári tengerészeti akadémiára. Itteni tanulmányai alatt is folytatta zenei tanulmányait: cselló és zongora voltak a hangszerei. Megismerkedett Balakirevvel, Muszorgszkijjal és Kjuival (ők alakították később, Borogyinnal kiegészülve, az Ötök zeneszerzőcsoportot), akik hatására belekezdett egy szimfónia írásába. 1862-ben végzett az akadémián, és mint a flotta tisztjét, egy föld körüli útra vezényelték. A tengeren befejezte első szimfóniáját, az orosz szimfonikus zene első darabját. Az Op. 1-es esz-moll szimfóniát Balakirev mutatta be 1865-ben – hatalmas sikerrel. 1871-ben a szentpétervári konzervatórium tanárává nevezték ki, noha nem is volt meg a képesítése. Tudván ezt, titokban szorgos zeneelméleti, technikai tanulmányokba kezdett, összhangzattant és ellenpontot tanult.
1873-ban kilépett a tengerészettől, a flotta zenekarának felügyelője lett. Megnősült, Nagyezsda Nyikolajevna Purgoldot, a szintén sikeres zongoraművészt és zeneszerzőnőt vette feleségül. Mindeközben szorgosan átdolgozta addigi műveit, de új kompozíciókat is szerzett. Befejezte első operáját, A pszkovi lányt. 1886 és 1890 között a szentpétervári szimfonikus hangversenyek karmestere volt. E minőségében külföldön is fellépett. 1867-ben elkészült az első orosz szimfonikus költemény, a Szadko, majd a Szerb fantázia és a II. szimfónia (Antar) következett. Az 1880-as évtizedben történt meg nagy zeneszerzői magára találása. Olyan művek születtek ebben az időszakban, mint a Májusi éj, a Hópelyhecske, az átdolgozott Szadko, a Mozart és Salieri, a Cári menyasszony, a Mese Szaltán cárról, a Seherezádé, az Orosz húsvét stb. A közönség ünnepelte, és hivatalosan is elismerték munkásságát. Utolsó operája a Puskin nyomán írt Az aranykakas, amelyet a cenzúra tiltása miatt csak halála után, 1909-ben mutathattak be. Infarktusban halt meg.
Szerzeményei Rimszkij-Korszakovot Csajkovszkij mellett a legelismertebb orosz zeneszerzővé avatták. Az új orosz nemzeti művészet gondolatával indult, a népdal gyermekkora óta foglalkoztatta. Közös elvek alapján alakította társaival a nevezetes zeneszerző-csoportot, az Ötöket. Az orosz zene mellett vonzották a keleties témák és zenei motívumok. Operái szövegét többnyire ő írta. Minden munkájára az élénk, színes hangszerelés és hangulatfestés a jellemző, már kortársai is kiváló hangszerelőnek tartották, több kollégájának darabját írta át, hangszerelte (Borisz Godunov, Hovanscsina, Igor herceg, A kővendég). Hangszereléstankönyvet is írt.

Kísérőzene:

• Nyitány és közjáték A pszkovi lányhoz (I. 1877; II. 1882)

Zenekari művek:

• Op. 1 – I. szimfónia, esz-moll (1861–1865; 1884-ben átírta e-mollba)
• Op. 28 – Nyitány orosz témákra (1866)
• Op. 6 – Fantázia szerb témákra (1867)
• Op. 5 – Epizód a Szadkóból (1867)
• Op. 9 – II. szimfónia: Antar (1868)
• Op. 32 – III. szimfónia, C-dúr (1868–1873)
• Op. 31 – Szimfonietta orosz témákra (1879)
• Op. 29 – Legenda (Eredetileg: Baba Jaga) (1879–1880)
• Op. 34 – Spanyol capriccio (1887)
• Op. 35 – Seherezáde, szimfonikus szvit (1888)
• Op. 36 – Orosz húsvét, nyitány (1888)
• Op. 57 – Mese Szaltán cárról – szvit (1903)
• Op. 59 – A vajda – szvit (1903)
• Op. 61 – A síron-prelude Beljajev emlékére (1904)
• Op. 62 – Dubinuska (1905)
• Éj a Triglav hegyén (A Mlada III. felvonása) (1907)
• Üdvözlet – Glazunov jubileumára (1907)
• Nápolyi dal (Denza: Funiculi funiculájára) (1907)
• Bevezetés és Nászinduló az Aranykakasból (1907)
• Mlada – koncert-szvit (?)
• Karácsonyéj – koncert-szvit (?)

Versenyművek:

• Variációk egy Glinka dalra; oboára és rezesbandára (1878)
• Versenymű trombonra és rezesbandára
• Esz-dúr koncertdarab klarinétra és rezesbandára
• Op. 30. cisz-moll verseny zongorára és zenekarra (1882–1883)
• Op. 33. Fantázia orosz témákra; hegedűre és zenekarra (1886)
• Souvenir de trois chants polonaise; hegedűre és zenekarra (1888–1893)

Énekhangra írt művek zenekari kísérettel:

• Op. 3 – A fenyő és a pálma (1866; zenekarra: 1888)
• Op. 47 – Két duett (1897; zenekarra: 1905)
• Op. 49 – Két arioso basszusra (1897; zenekarra: 1906, 1899)
• Op. 52 – Hegyi tavasz – trió (1898; zenekarra: 1905)
• Op. 52 – Két dal szopránhangra (1898; zenekarra: 1905, 1906)

Kamarazene:

• Op. 12. – Vonósnégyes, F-dúr (1875)
• Vonós-szextett, A-dúr (1876)
• Kvintett, B-dúr (fuvola, klarinét, kürt, basszuskürt, zongora, 1876)
• Vonósnégyes orosz témákra (1879; ebből lett az Op. 31 Szimfonietta)
• Vonósnégyes, G-dúr (1897)
• Trió, c-moll (hegedű, cselló, zongora, 1897)
• Op. 37. Szerenád (hegedű-zongora, 1903)

Zongoraművek:

• Nyitány (befejezetlen, 1855)
• Allegro, d-moll (1859–1860)
• Variáció orosz témákra (1859–1860)
• Nocturne, d-moll (1860)
• Gyászinduló, d-moll (1860)
• Op. 15. – Három darab (1875): 1. Keringő; 2. Románc; 3. Fúga
• Op. 17. – Hat fúga (d-moll, F-dúr, C-dúr, E-dúr, A-dúr, e-moll, 1875)
• Op. 10. – Hat variáció B, A, C, H témára (1878)
• Op. 11. – Négy darab (1878): 1. Impromtu; 2. Novellette; 3. Scherzino; 4. Etudo

Kórusművek:

• Op. 13 – Két háromszólamú kar (1875)
• Op. 14 – Négy variáció és fugetta egy orosz népdalra (1875)
• Op. 16 – Hat kórus (1875–1876)
• Op. 18 – Két kórus (1876)
• Op. 23– Négy háromszólamú kórus (1876)
• Op. 20– Isten embere, Alekszej – népdal (1877)
• Op. 19 – Tizenöt orosz népdal (1879)
• Op. 21 – Szlava – népdal (1876–1880)
• Téged dicsérünk, Uram – görög dal (1883)
• Op. 22 – Nyolc részlet Keresztelő Szent János liturgiájából (1883)
• Op. 22b – Hagyományos dalok (1884)
• Op. 44 – Szvityezjanka kantáta (1897)
• Op. 53 – Szitakötők (1899)
• Op. 58 – Ének a bölcs Olegról (1899)
• Op. 60 – Homéroszból – kantáta (?)
• Op. 61 – Dubinuska (1905–1906)