Szergej Szergejevics Prokofjev (Сергей Сергеевич Прокофьев) (Szoncovka, Ukrajna, (Orosz Birodalom), 1891. április 23.– Moszkva, 1953. március 5.); orosz zeneszerző, zongoraművész.

Élete
Édesanyja segítségével – aki zongorázni tanította – kisgyermek korában kezdte meg zenei tanulmányait. Ötéves korában már zongoradarabokat komponált, nyolcévesen pedig már operát írt. 1903-ban kezdte el tanulmányait a pétervári konzervatóriumban, ahol többek között Rimszkij-Korszakov is a tanára volt.
1908-ban lépett fel először, saját művének, az Ördögi látomásoknak a bemutatásával. 1914-ben bemutatták a Szkíták c. zenekari szvitjét, ami feltűnést keltett. Ugyanebben az évben kapta meg diplomáját, és Anton Rubinstein díjjal tüntették ki első nagy műve, a Desz-dúr zongoraverseny előadásáért.
1918-ban koncertkörútra indult Szibérián, Japánon és Honolulun keresztül az Egyesült Államokba.
1921-ben mutatták be a chicagói opera megrendelésére írott operáját, A Három narancs szerelmesét.
Ezután tíz évig Párizsban élt. 1927-ben hazalátogatott a Szovjetunióba, ahol lelkesen ünnepelték az akkor már világhírű zeneszerzőt. 1932-ben – a szovjet rendszerrrel kapcsolatos összes kétsége dacára – hazatért. 1935-ben írta meg a Rómeó és Júlia balettzenéjét.
A II. világháború alatt hazafias műveket írt. 1943-ban magas kitüntetésben, 1948-ban megalázó bírálatban részesült. Ez oda vezetett, hogy direkt politikai mondanivalójú zenedarabokkal (kantátákkal) kellett bizonyítania önbírálatát. 1951-ben újra kitüntetést kapott.
1953. március 5-én halt meg Moszkvában, ugyanazon a napon, amikor Sztálin.
Utolsó jelentős művét, a Kővirág című táncjátékát 1954-ben mutatták be.
Unokája Szergej O. Prokofjev, az Általános Antropozófiai Társaság vezetőségi tagja.

Szimfóniák

• Sinfonietta in A, Op. 5 (revised as Op. 48)
• Symphony No. 1 „Klasszikus” (D-dúr), Op. 25 (1916-17)
• Symphony No. 2 „Iron and Steel” (d-moll), Op. 40 (1924)
• Symphony No. 3 (c-moll), Op. 44 (1928)
• Symphony No. 4 Op. 47 (1929-30, átdolg. Op. 112, 1947)
• Symphony No. 5 (B-dur), Op. 100 (1945)
• Symphony No. 6 (esz-moll), Op. 111 (1947)
• Symphony No. 7 (cisz-moll), Op. 131 (1951-52)
• Két fiatalkori szimfónia (1909 előtt)

Zongoraversenyek

• I. (Desz-dúr) zongoraverseny, op. 10., 1911-12
• II. (g-moll) zongoraverseny, op. 16., 1913, revízió: 1923
• III. (C-dúr) zongoraverseny, op. 26., 1917-21
• IV. (B-dúr) zongoraverseny balkézre, op. 53., 1931
• V. (G-dúr) zongoraverseny, op. 55., 1935

Hegedűversenyek

• I. (D-dúr) hegedűverseny, op. 19., 1916-17
• II. (g-moll) hegedűverseny, op. 63., 1934

Gordonkaversenyek

• e-moll gordonkaverseny, op. 58., 1934-38 – valamint:
• e-moll szimfonikus koncert gordonkára, op. 125., 1950-52 (az opus 58-as gordonkaverseny átdolgozása)
• g-moll concertino gordonkára és zenekarra, op. 132., 1952 (ezt Msztyiszlav Rosztropovics gordonkaművész fejezte be Dimitrij Kabalevszkij zeneszerző segítségével)

Operák

• Colas Breugnon, op. 24., 1937., rev.: 1968
• A három narancs szerelmese, op. 33., 1919
• Tüzes angyal, Op. 37. 1919-27
• Szemjon Kotko, Op. 81. 1939
• Eljegyzés a kolostorban, Op. 86. 1940-41
• Háború és béke, Op. 91. 1941-52

Kantáták

• Rekviem, op. 72., 1962
• A harc poémája, op. 12., 1931
• Alekszander Nyevszkij, op. 78., (a filmzenéből)

Balettzenék

• Ala és Lolli, Op. 20 (mostly incorporated into 'Scythian Suite', Op. 20)
• Chout / The Buffoon, Op. 21
• Trapeze, Op. 39 (also known as Quintet, Op. 39)
• Le Pas d'acier / Acéllépés, Op. 41
• L'enfant prodigue / A tékozló fiú, Op. 46
• Sur le Borysthene, Op. 51
• Romeo és Júlia, Op. 64 (1935-36)
• Hamupipőke, Op. 87 (1940-44)
• A kővirág, Op. 118 1948-53

Szimfonikus mese

• Péter és a farkas (Петя и волк – симфоническая сказка для чтеца и оркестра) Op. 67

Zongoraművek

• 11 zongoraszonáta (kettő befejezetlen)
• Visions fugitives / Tovatűnő látomások, 20 darab zongorára, Op. 22 (1915–17)
• Szarkazmusok - öt darab zongorára, Op. 17 (1912–14)

Filmzenék
Eisenstein filmjeihez:

• Jégmezők lovagja (Alekszandr Nyevszkij)
• Rettegett Iván