Mogyeszt Petrovics Muszorgszkij (oroszul: Модест Петрович Мусоргский) (Karjevo, 1839. március 21. – Szentpétervár, 1881. március 28.) az operairodalom és az orosz zene történetének kimagasló egyénisége, a 20. század zenéjének egyik előfutára.
Fiatalon már kiváló zongorista volt, de apja katonai pályát szánt neki. Szolgálatának első éveiben találkozott későbbi barátaival és zeneszerzőtársaival, akikkel később megalakította az „ orosz ötök” zeneszerzői kört, amelynek célja az orosz nemzeti zene megerősítése volt. 1858-ban kilépett a hadseregből, de megélhetése miatt hivatalnoki állást kellett vállalnia. Egyetlen befejezett operája, a Borisz Godunov azonban nem váltotta ki a baráti kör osztatlan tetszését, ezért visszahúzódott. 1864-től kezdve neurotikus jelleme miatt idegi eredetű betegségek jelentkeztek nála. 1879-ben elhagyta munkahelyét, és zongorázásból tartotta fenn magát. Hangversenykörútra ment, de csakhamar végleg összeomlott és 1881. március 28-án meghalt.
Muszorgszkij művei közül a dalai a legjelentősebbek. Saját maga írta a szövegüket, és a románc mellett, gyakorta írt jellegzetes helyzetben beszéltető, realista, gyakran ironikus szemléletű, rövid drámai jelenethez hasonló dalokat is. Műveinek népszerűsítésében nagy szerepe volt Rimszkij-Korszakovnak, aki átdolgozta (főleg operáit) és ismét bemutatta őket.

Művészete és öröksége
Muszorgszkij rövid pályafutása alatt mélyen beleírta magát a zenetörténelembe. Művészetében általában a modern zenei realizmus megalapozását látják, mert színpadi zenéjében a drámai igazság olyan érzékeltetőjének bizonyul, amilyennek jóformán sem előtte, sem utána senki. Nem hagyható figyelmen kívül, hogy a drámai igazságot az emberi lélek költészetén keresztül kereste; az élet végzetes, vak erői valóban önálló, feltartóztathatatlan súlyukban érvényesülnek Muszorgszkij világában, de csak azért, mert ő ezeket az eltipró, gáttalan erőket az emberi lélek mélyén is ott érezte. Muszorgszkij nem abban az értelemben pszichológus, ahogyan Wagner, aki az emberi lélek aktív erőit hatalmas művészi egységben tudta megragadni és érzékeltetni, hanem ahogyan Dosztojevszkij vagy Gogol, akiknek legfőbb problémái épp a lélek mélyén alaktalanul örvénylő, aktív formát talán egyáltalán nem öltő, de az emberi életet sokszor szétroncsoló erők és indulatok, amilyen a lelkiismeret, a halálfélelem, a bűntudat, vagy egy önmagunkban élő démontól való iszonyodás. De épp a lélek alaktalan ösztöneinek ábrázolása vezeti el Muszorgszkijt azokra a területekre is, amelyeken az emberi lélek ősi indulatai csodálatos tisztasággal és közvetlenséggel, elfátyolozatlanul virulnak ki: a gyermek és a nép lelkéhez és rajtuk keresztül a humorhoz és a természetpoézishez is.

Operák:

• Izlandi Han, operakísérlet 1856-ban; befejezetlen, kézirata elveszett
• Szalambó, 1863–1866 között; befejezetlen, csak hat jelenet készült el (részben elveszett)
• A házasság, „drámai zenei kísérlet prózára” 1868 nyarán; befejezetlen, csupán az első felvonás négy jelenete készült el
• Borisz Godunov, „zenés népdráma” 1868–1872 között (átdolgozással)
• Bobul (A napszámos), operaterv 1870-ből, amely kidolgozatlan maradt; egyes részleteit a Hovanscsina című operában használta fel
• Hovanscsina, „zenés népdráma” 1872–1380 között
• A szorocsinci vásár, vígopera 1875 körül; befejezetlen

Balettopera:

• Mlada, balettopera 1872-ben; Gedeonov operaigazgató terve alapján; Borogyin, Kjui, Muszorgszkij és Rimszkij-Korszakov közös munkája

Kórusművek:

• Samil indulója, kórus és zenekar (tenor-és basszusszólóval) valószínűleg 1859 őszén; kiadatlan
• Oidüposz, (kísérőzene Szophoklész drámájához) 1860–1861 között; csak egy f-moll kórus maradt fenn (zenekari kísérettel)
• Szénakherib pusztulása, kórus és zenekar 1867 tavaszán (átdolgozva 1873–1874 között); később Rimszkij-Korszakov áthangszerelte
• Józsua (Iszusz Navin), kórus és zenekar (altszólóval) 1874–1875 között (átdolgozva 1877 nyarán); később Rimszkij-Korszakov áthangszerelte

Dalok:

• Hol vagy csillagocska? – 1857
• O, mondd, miért, lelkem leányom? – 1858
• A boldog óra – 1858
• Szomorúan suttognak a levelek – 1858
• Búslakodom palotákban – 1860
• Mit ér a szerelmi eskü? – 1860
• Saul király – 1863
• Az öregember dala – 1863
• Büszkén váltunk el – 1863
• Viharos szelek fújnak – 1864
• Az éj – 1864
• Kalisztrat – 1864
• Az ima – 1865
• A kitaszított – 1865
• Bölcsődal – 1865
• Szávisna – 1865
• A kedves – 1866
• A vágy – 1866
• Gopak – 1866 (1868-ban zenekarra hangszerelve)
• A könnyeimből fakad – 1866
• Jaroma dala – 1866 (átdolgozva Dnyepr címen 1879)
• Te részeges, öreg fajdkakas – 1866
• Zsidó dal – 1867
• Csörög a szarka – 1867
• A papnövendék – 1867
• Kópé – 1867
• Kecskebak – 1867
• A Don mentén egy kert virít – 1867
• Vendégség – 1867
• Gombaszedés – 1867
• A klasszikus – 1867
• Az árva – 1868
• Jeromuska bölcsődala – 1868
• Gyermekdalocska – 1868
• Nyanyával – 1868
• Kandiszekrény – 1870
• A sarokban – 1870
• A bogár – 1870
• A babával – 1870
• Eljövendő álom – 1870
• Esti dalocska – 1871
• Nádparipán Jukka felé – 1871
• Murr kandúr – 1871
• A csalánhegy – 1874 (befejezetlen)
• Napfény nélkül – dalsorozat, hat dal – 1874
• Ballada – Az elfelejtett – 1874
• A halál dalai és táncai – dalsorozat (négy dal, Trepak, Bölcsődal, Szerenád és A hadvezér – 1875–1877 között
• A bősz halál – Sírfelirat – 1875 (befejezetlen)
• A felfoghatatlan – 1875
• Dalsorozat öt darabból – 1877
• Látomás – 1877
• A zarándok – 1878 körül
• Bolhadal – 1879

Zenekari művek:

• B-dúr scherzo – 1858
• Alla Marcia Notturna – 1861
• Intermezzo in modo classico (h-moll) – 1867; az 1861-ben komponált zongoradarab zenekari változata
• Marche turque (Török induló) – 1872; a Mlada című balettopera részére (a középrész és a hangszerelés 1880-ban íródott)
• Éj a kopár hegyen – 1. változat (zongorára) 1860–1862 között; 2. változat (zenekarra) 1867 nyarán; 3. változat (a Mlada balettopera részére) 1872-ben; 4. változat (a Szorocsinci vásár részére) 1878–1881 között; ismert alakjában Rimszkij-Korszakov hangszerelte

Zongoraművek:

• Porte-enseigne (Zászlós-polka) –1852
• Souvenir d'enfance (Gyermekkori emlék) - 1857
• cisz-moll scherzo – 1858
• Impromtu passionné – 1859
• Gyermektréfa – 1859
• C-dúr szonáta (Allegro tétel) –1860 (négykezes, befejezetlen)
• Intermezzo in modo classico (h-moll) – 1861
• Gyermekkorom emlékeiből – két dal: Dajkám és én, Az első büntetés – 1865
• Álmodozás – 1865
• A szeszélyes – 1865
• Egy kiállítás képei – 1874
• A Krím déli partján – két dal Gurszuf, Capriccio – 1879
• Meditáció – 1880 körül
• Könnycsepp – 1880 körül
• A varrónő – 1880 körül

Falun – 1880 körül

Átdolgozások:

• Négy orosz népdal – 1880 körül
• Ogni sabbato avrete il lume acceso – canto popolare toscano – 1864
• Perzsa lányok kórusa (Glinka Ruszlán és Ludmila című operájából) négykezes átirat zongorára – 1858
• Souvenirs d'une nuit d'été a Madrid (Glinka zenekari fantáziája) négykezes átirat zongorára – 1858
• Beethoven B-dúr (Op. 130-as) vonósnégyesének négykezes átirata zongorára – 1862
• Beethoven vonósnégyeseiből (Op. 59. No. 3. Andante; Op. 135. Lento assai és scherzo; Op. 59. No. 2. Scherzo; és Op. 131. részlet) négykezes átiratok zongorára – 1867