Marlen Martinovics Hucijev (Марлен Мартынович Хуциев) Oroszországban élő filmrendező, forgatókönyvíró, az orosz-szovjet új hullámnak is nevezett filmes nemzedék meghatározó alakja. Az 1960-as években a Moszfilm stúdióban készített eredeti stílusú és hangvételű filmjei tették híressé. 2005-ben az Oroszországi Filmművészeti Akadémia Nika-díjainak odaítélésekor életműdíjjal tüntették ki.

1925. október 4-én született Grúzia (akkoriban a Szovjetunió egyik tagköztársasága) fővárosában, Tbilisziben. Anyja színésznő volt, apja már az 1917-es forradalom előtt is a kommunista párt tagja, aki 1937-ben a sztálini önkény áldozata lett.
Marlen Hucijev a középiskolát Moszkvában kezdte el, majd Tbilisziben fejezte be, ahová anyjával tért vissza. Képzőművészeti főiskolára jelentkezett, de nem vették fel. 1944-ben a tbiliszi filmstúdióban trükkfelvételi asszisztensként helyezkedett el. A moszkvai filmfőiskola (VGIK) rendezői szakán, Igor Szavcsenko osztályában tanult, 1950-ben szerzett diplomát.
Két évig munka nélkül volt, majd szinkronrendező asszisztens, később Borisz Barnet rendező mellett másodaszissztens lett. 1953-1958 között az Ogyesszai Filmstúdió rendezőjeként, 1959-1965 között a moszkvai Gorkij Filmstúdió rendezőjeként dolgozott, 1965-től a Moszfilm Stúdió rendezője. Filmjei többségének forgatókönyvét társalkotóként vagy teljes egészében maga írta.
Nevezetes színházi rendezése volt Arthur Miller Közjáték Vichyben című drámájának színpadra állítása a moszkvai Szovremennyik Színházban (1967), de a darabot hamarosan levetették a színház műsoráról, csak 20 évvel később újították fel. Hucijev fiával közösen színdarabot írt Lev Tolsztoj és Anton Csehov két találkozásáról, a darab bemutatóját ő maga rendezte.
1965-től a Szovjetunió Filmművész Szövetségének titkára, 1968-tól három éven át a Központi Televízió egyik alkotócsoportjának művészeti vezetője volt. 1978-tól rendezői osztályt vezet a filmfőiskola játékfilmrendezői tanszékén, 1987-től a tanszék vezetője. 1989-től az Oroszországi Filmrendezők Közösségének elnöke, 1998-tól a Filmművészek Szövetsége játékfilmes bizottságának elnöke. Számos állami díjat, kitüntetést kapott. 2005-ben az Orosz Filmakadémia Nika életműdíjával tüntették ki.
Felesége a moszkvai filmfőiskolán szerzett diplomát. Fiuk, Igor szintén a moszkvai főiskolán, a filmrendezői szakon végzett. Apja utóbbi filmjei forgatókönyveinek írásában vett részt.

Filmjei

• 1950: Városépítők (Градостроители), (rövidfilm, diplomamunka)
• 1956: Tavasz a kisvárosban (Весна на Заречной улице) Társrendező: Feliksz Mironyer
• 1958: A két Fjodor (Два Фёдора)
• 1964: Mi, húszévesek – Iljics őrcsapata (Мне двадцать лет – Застава Ильича) A zsűri különdíja az 1965. évi Velencei Nemzetközi Filmfesztiválon
• 1967: Júliusi eső (Июльский дождь)
• 1970: Május hónapja volt (Был месяц май) (tvfilm G. Baklanov elbeszélése alapján)
• 1971: ??? Алый парус Парижа. (A párizsi kommün centenáriumára a tv számára készített dokumentumfilm)
• 1974: És mégis hiszek (И все-таки я верю) (Mihail Iljics Romm félbemaradt filmjének befejezése, Elem Klimovval és G. Lavrovval közösen)
• 1983: Utószó (Послесловие) Jurij Pahomov Megérkezett az após c. elbeszélése alapján
• 1991: Végtelenség (Бесконечность)
• 2001: Az 1941-es év emberei (Люди 41-го года)

Forgatókönyvek 
(Egyedül vagy társalkotóként):

• 1958: Az ifjúság utcája (Улица молодости)
• 1965: Mi, húszévesek – Iljics őrcsapata (Мне двадцать лет – Застава Ильича)
• 1967: Júliusi eső (Июльский дождь)
• 1983: Utószó (Послесловие)
• 1991: Végtelenség (Бесконечность)
• 2001: Az 1941-es év emberei (Люди 41-го года)