Szergej Mihajlovics Eisenstein (A magyar szakirodalomban gyakran: Eizenstein. Oroszul: Сергей Михайлович Эйзенштейн, lettül: Sergejs Eizenąteins) (Riga, Lettország, 1898. január 23. – Moszkva, 1948. február 11.), szovjet filmrendező és teoretikus, a szovjet és az egyetemes filmtörténet egyik legjelentősebb alakja. Munkásságával nagy mértékben hozzájárult a film formanyelvének kialakításához.

Petrográdban tanult, festőnek és közben mérnöknek is készült, de végül nem szerzett diplomát. 1918-ban a Vörös Hadseregben önkéntesként agitációs plakátokat készített. 1920-tól egy moszkvai avantgárd színház díszlettervezője, majd rendezője volt. A hagyományos művészi formákat radikálisan elutasító áramlatok híveként tanulmányozta többek között a japán Kabuki színház formavilágát is. Új utakat keresve alakította ki első, ún. attrakciós montázs elméletét, amely végül logikusan vezette el a filmhez.
Első, némafilmes korszakának mind a négy játékfilmje (lásd lejjebb a filmográfiát) jelentős alkotás, bennük sikerrel alkalmazta és közben állandóan tovább is fejlesztette elméletét. Nem egyéni hősöket, hanem típusokat ábrázol, csak egy igazi hőse van: a tömeg. Filmjeit patetikus, néha szatirikus hangvétel, forradalmi hevület jellemzi, de ezt a hatást gondosan megkonstruált jelenetekkel, pontosan kiszámított képi kifejezőeszközökkel érte el. Ebben méltó alkotótársa volt állandó operatőre, Eduard Tissze.
Eisenstein a montázst, a képek egymás mellé állításának módját tekintette a film lényegének. Felfogását az 1+1=3 képlettel szokták jellemezni: két egymást követő kép összhatásából olyan új jelentés születhet, amely jelentést önmagában egyik kép sem tartalmazza. A képeknek és a jeleneteknek ez az ütköztetése, ellenpontja sajátos dinamikát teremt: nem csupán a ritmus, hanem a keltett asszociációk, gondolatok dinamikáját is. Az ún. intellektuális filmet a fogalmak közvetlen képi megjelenítésére is alkalmasnak tartotta. A ma már klasszikusnak számító Patyomkin páncélos (más fordításban: Patyomkin cirkáló) hozta meg számára a világhírt. Ennek egyes képsorait, például az odesszai lépcső jeleneteit, az Eisensteinről szóló csaknem minden írás idézi. A Patyomkin páncélos-t 1958-ban a világ tizenkét legjobb filmje közé választották.
1929-ben Eisenstein alkotótársaival Nyugat-Európába, majd az Egyesült Államokba utazott, ahol forgatási szerződést kaptak, de a terv végül meghiúsult. Ezután Mexikóban az országról szóló Que viva Mexico! című tervezett filmjükhöz készítettek felvételeket, ám a filmet nem fejezhették be, és a hatalmas mennyiségű filmanyagot sem vihették magukkal. Abból később mások, több különböző filmet állítottak össze. A filmet szponzorként Upton Sinclair támogatta, majd a túlköltekezést megelégelve végül a támogatást is ő vonta meg.
Hazatérése után Eisenstein a moszkvai Filmművészeti Főiskolán filmrendezést tanított és elméleti munkáin dolgozott. A hangosfilm elterjedése új kihívást jelentett: az intellektuális filmről korábban vallott nézeteit részben módosította, a fogalmak közvetlen megjelenítése helyett a belső monológ kérdése, a filmhang, a szöveg, sőt a színek dramaturgiai szerepe kezdte foglalkoztatni. Állandó konfliktusban állt a filmipar nagyhatalmú vezetőjével. Végül csak 1936-ban kapott forgatási lehetőséget, ám Bezsin rétje című filmjét a hivatalos vélemény mint formalista alkotást bemutatásra alkalmatlannak találta. Eisenstein nyilvánosan önkritikát gyakorolt. Történelmi tárgyú – immár hangos – filmjeiben (zenéjüket Szergej Prokofjev szerezte) előtérbe került az egyéni hős, a történelmi személyiség monumentálissá növesztett alakja. Ezt a látásmódot a közeledő, illetve már az országban dúló háború is indokolta. A háborús években kezdte el a három részesre tervezett Rettegett Iván forgatását. Az első részt sikerrel be is mutatták, de a másodikat elhibázottnak ítélték, Eisenstein pedig ismét önkritikát gyakorolt, nekilátott filmje kijavításához, de nem volt ideje befejezni azt. 50 éves korában szívroham következtében meghalt.

Filmjei

• 1923: Glumov naplója (rövidfilm, az Eisenstein által rendezett Karrier c. színházi darab része)
• 1924-25: Sztrájk (Стачка)
• 1925-26: Patyomkin páncélos (Броненосец „Потёмкин“) (az úgynevezett brüsszeli tizenkettő (1958) első helyezett filmje)
• 1927-28: Október (Октябрь)
• 1926-29: Régi és új (Старое и новое)
• 1930-32: ¡Que viva Mexico! (Да здравствует Мексика!) (befejezetlen, 1979-ben restaurálták)
• 1935–37: Bezsin rétje (Бежин луг) (befejezetlen, a forgatást kétszer is megszakíttatták, a film anyagát tulajdonképpen megsemmisítették – Szergej Jutkevics restaurálta állóképekben Eisenstein halálának huszadik évfordulójára, 1968-ban)
• 1938: A jégmezők lovagja (Александр Невский)
• 1941-45: Rettegett Iván I–II. (Иван Грозный) (a II. részt betiltották, első bemutatása 1958-ban volt, ez a film részben színes. A III. rész terv maradt.)