Fjodor Ivanovics Tyutcsev (Ovsztug, 1803. december 5. – Carszkoje Szelo, 1873. július 27.) orosz költő, diplomata.
Hosszabb ideig élt Münchenben és Torinóban, személyesn ismerte Heinét, Schellinget. Az irodalmi életben nem vett részt, nem nevezte magát literátornak. Körülbelül 400 verse maradt fenn, melyekből gyakran szoktak idézni Oroszországban. Korai versei a XVIII század költői hagyományainak szellemében születtek. Az 1830-as években született költeményeire az európai (különösen a német) romantika nyomja rá bélyegét. Filozófikus (meditatív) líráját a látomásosság, tudományos pontosság, a mindenség rejtélye, ritmikai hajlékonyság jellemzi. Az 1840-es években több politikai tárgyú cikkben taglalta Oroszország és a nyugati civilizáció kapcsolatának problémáit. Az 1850-es években egész sor, nagy hatású szerelmes verse született, melyekben a szerelmet tragédiaként ábrázolta. Ezen versek később az úgynevezett «gyenyiszevszkij ciklusba» lettek foglalva, mely a költő szerelmének, Genyiszjevának lett szentelve. Az 1860-1870-es években költészetét a politikai témák jellemzik. Leghíresebb verse, a «Silentium!» keserű felhívás a hallgatásra, a másik pontos megértésének lehetetlensége fölötti bánat. «Hazudik a kész gondolat!» – ez a sora az egyik leggyakrabban idézett aforizmája Tyutcsevnek, valamint az «Oroszországot ész nem érti», «Нам не дано предугадать, как слово наше отзовется».