Vlagyimir Vlagyimirovics Majakovszkij (oroszul Владимир Владимирович Маяковский; Badgadi, 1893. július 19. – Moszkva, 1930. április 14.) orosz-szovjet költő, drámaíró, az orosz futurizmus egyik megalapítója.

Majakovszkij Grúziában szolgáló orosz erdész fia volt. A szülői házban tanulta meg a betűvetést, s a kutaiszi gimnáziumban kezdte meg iskolai tanulmányait. Apja korán elhunyt, s az özvegy anya gyermekeivel Moszkvába költözött. A költő itt folytatta az iskolát.
Az 1905-ös forradalom alatt a tüntetők soraiban menetelt már.
15 évesen egy kerületi bolsevik szervezetben beírták a párttagok közé. Egy évig volt a szervezet tagja. A rendőrség többször letartóztatta, az 1909. év második felét a Butirki-börtön magánzárkájában tölti, ahol mint önéletrajzában írta, "háromévi elmélet és gyakorlat után rávetettem magam a szépirodalomra". Szabadulásakor úgy vélte, hogy az illegalitásban nem tanulhat tovább, ezért kilépett a pártból.
A következő évben bejutott a moszkvai képzőművészeti intézet festészeti szakára, ahol költői tehetségét diáktársa, Burljuk fedezte fel, aki lelkes híve volt az akadémikus ízléssel szembeforduló kubo-futurista mozgalomnak.Első versei 1912-ben jelentek meg, ugyanabban az esztendőben két társával közösen Poscsocsina obscsesztvennomu vkuszu (Pofon ütjük a közízlést) című kiáltványt és versgyűjteményt tettek közzé. Majakovszkij lelkes agitátora lett a futurista mozgalomnak, verseiben és cikkeiben a polgári erkölcsöt és az irodalmi élet tekintélyét támadta. Társaival bejárta Oroszország városait, viharos hangulatú előadóesteken szavalták a kiadók által visszautasított verseiket. Két évig folytatta tanulmányait. A főiskoláról azonban elbocsátották a futurizmus követőit, így Majakovszkijnak is távoznia kellett.
Ezután először plakátkészítőként és karikaturistaként dolgozott, majd irodalommal kezdett el foglalkozni. Bohém fellépéssel kezdte irodalmi pályafutását, a ROSZTA kirakataiban jelentek megbotránkoztató plakátjai, melyeknek célja a polgárpukkasztás, és meghökkentés volt, csakúgy mint bökverseinek.
Az októberi forradalmat a maga ügyének is tekintette, és fáradhatatlanul harcolt az újért, politikában és művészetben egyaránt. 1919-21 között az orosz távíróügynökség részére mintegy 3000 plakátot rajzolt, amelyeket aktuális témájú saját szövegeivel, a híres Roszta ablakokban tettek közszemlére. Majakovszkij szövegei alapján forgatták az első szovjet filmeket, némelyikben a főszerepet is ő játszotta.
Moszkvában ismerte meg 22 éves korában Lilja Briket, a nihilista-feminista harcosan házasságellenes leányt, aki Oszip Brik (Majakovszkij kiadója) felesége volt.
1922-30 között hét ízben utazott külföldre, bejárta Nyugat-Európát, az Egyesült Államok és Mexikó városait, haladó művészekkel és írókkal, például Picassóval, Aragonnal, Diego Riverával találkozott.
Utolsó éveiben a NEP részéről támadások érték, valamint a magány kudarcai is kísérték. Vlagyimir Majakovszkij 1930. április 14-én lett öngyilkos moszkvai lakásán – 37 esztendős korában.
"Halálomért senkit se okoljanak, és kérem, hagyják a pletykákat. A megboldogult az ilyesmit szörnyen nem szerette." - írta búcsúlevelében.
Úgy ismerték, mint a legnagyobb kommunista költőt, pedig soha nem volt tagja a Kommunista Pártnak.

Verseinek általános jellemzői

• új költői nyelv
• fortissimo, harsány hangnem, maga adta elő, és előadásra szánta őket.
• sajátos ritmika, mondattördelés, időmértékes hangzás.
• lépcsős versforma használata pl: enjambement
• műfaji újítása: poéma (lírai és epikai elemek)
• sajátos képek: meglepő asszociációk, montázs, szimultán technika
• futurizmus felhasználása: múlt elvetése és lázadás
• témái között szerepel a forradalom, a vallás, a művészet és a szerelem

Jelentős költeményei, poémái

• Nadrágba bújt felhő (Облако в штанах) (1915, poéma) – futurista korszakának nagy lírai szintézise. Kiáltvány jellegű, legnagyobb futurista verse, ódai hangú mű. A költő úgy fogalmaz, mintha ő lenne a felhő. Alcíme: XIII. apostol. Műfaja: poéma.
• Parancs a művészek hadseregének (1918) – „ars poetica”, parancsosztogatás, hadsereg és művészet közt von párhuzamot. Piszmogás helyett lendület kell, fel kell égetni a múlt hídját, vallja. Didaktikus, tanító célzatú mű. Groteszk hangulat: félelem és komikum, illetve patetikus hang jellemzi.
• Este (Ночь) (1912) – első futurista műveinek egyike, mely a tömeget írja le, és menetelésüket, meghökkentő képekkel.
• Lilikének levél helyett – búcsúvers. Keretes szerkezetű mű, melyben a múlt a szép emlékeké, a jelen a keserűségé és a jövő a felejtésé. De nem haraggal búcsúzik. „Engedd legalább, hogy búcsúzni csókjaimat terítsem távozó lépteid alá.”
• Csudajó – epikus tartalmú futurista költemény, melyben a Szovjetunió születését ünnepli.
• Teli torokból – művészi elveinek végső összefoglalása.
• A Brooklyni híd
• további ismert művei: Önagyonülésezők, Költemény a Mjasznyickaja utcából, Vlagyimir Iljics Lenin (1924), 150.000.000 (1920).

Drámái

• Vlagyimir Majakovszkij (1913) című én-drámája a naturalista színpad megújításának kísérlete Mejerholddal.
• Poloska (1928, vígjáték)
• A banya (1929, vígjáték)
• Gőzfürdő (1930, vígjáték)