Joszif Alekszandrovics Brodszkij – (Иосиф Александрович Бродский) (Leningrád, 1940. május 24. – New York, 1996. január 28.) Nobel-díjas orosz költő, esszéíró.

Gyermekkor
Apja, Alekszandr Ivanovics Brodszkij fotóriporter, édesanyja (Maria Mojszejeva Volpert) könyvelő volt.
Brodszkij kisgyermek kora a háborús évekre esett. Átélte és túlélte a blokád, és az azt követő szőrnyű éhezés, életveszély, az apátlanság és nyomor éveit.
Művész szemlélete a 40-es, 50-es évek Leningrádjában alakult és bontakozott ki. A városnak a bombázások idején romossá vált neoklasszikus építészete, Pétervár hagyományosan művelt hangulata és természeti környezete, a tenger és a Néva levegője mély benyomást tettek rá és tetten érhetőek később a költészetében.
A hetedik osztály elvégzése után, amikor még tizenhat éves sem volt, otthagyta az általános iskolát, és elment marós ipari tanulónak. Ez összefüggött mind iskolai problémáival, mind a család siralmas anyagi helyzetével. Az ipariskola nem tartott sokáig. Szeretett volna orvos is lenni, de ez sem sikerült. Mindössze egy hónapig dolgozott egy területi kórházban a boncnok mellett, ami el is vette a kedvét az orvosi hivatástól.
A következő öt évben a legkülönbözőbb munkahelyeken dolgozott, még geológia expediciókon is. Mindeközben rengeteget olvasott, elsősorban költőket és filozófiai, vallási szerzőket. Közben elkezdett angolul és lengyelül is tanulni.

Ifjúkori versek
Állítása szerint tizennyolc éves korában kezdett verseket írni, ugyanakkor ismertek versei már 1956-57-ből is. A meghatározó késztetést mindenesetre Borisz Szluckij költészete jelentette számára.
Brodszkij korai verseire feltűnően jellemző a zeneiség, még a dzsessz-improvizáció hatása is.
1962-ben megismerkedett egy fiatal festőnővel, Marina Baszmanovával, akihez jelentős verseket írt. 1968-ig éltek együtt, ezalatt egy fiúgyermekük (Andrej) született.

Művei
Joseph Brodsky: Velence vízjele (Typotex Kiadó, 2008, ISBN 978 963 279 000 8)