Vaszilij Makarovics Suksin (Василий Макарович Шукшин) (Szovjetunió, Szrosztki, 1929. július 25. – Moszkva, 1974. október 2.) orosz író, színész, filmrendező. Művészetének mindhárom területén maradandót alkotott.

Gyermekkorát az Altaj-hegység lábánál fekvő szülőfalujában töltötte. Apját 1933-ban letartóztatták és csak 1956-ban rehabilitálták, így Vaszilijt és nővérét az édesanyjuk egyedül nevelte. Vaszilij a nyolcadik osztály után abbahagyta az iskolát és a kolhozban dolgozott. A háború végén, tizenhat éves korában autóipari technikumba iratkozott, de innen is kimaradt és visszament dolgozni. Közben kitanulta a lakatos mesterséget, és a vlagyimiri traktorgyárban lett szerelő. Katonai szolgálatát a flottánál teljesítette, utána befejezte a tízosztályos iskolát és tanító lett szülőfalujában.
Jelentkezett a moszkvai egyetem újságíró szakjára, majd az irodalmi főiskolára, de egyik helyre sem vették fel. Végül 1954-ben a filmfőiskola rendezői szakán kötött ki. A főiskolán Mihail Romm segítette. Első novellája 1958-ban jelent meg és ebben az évben játszotta első filmszerepét is. 1960-ban szerzett rendezői diplomát, vizsgafilmjének forgatókönyvét is saját maga írta és játszott is benne.
1964-ben vette feleségül Ligyija Fedoszejeva színésznőt, és két lányuk született. Az 1960-as években Suksin rendezőként és íróként egyre ismertebb lett, állami díjat kapott és kitüntették a Munka Vörös Zászló érdemrenddel. Pörgő életmódja következtében az 1970-es évek elején többször kórházba került, a Vörös kányafa forgatókönyvét is ott fejezte be. 1974-ben A hazáért harcoltak című film (rendező: Bondarcsuk) forgatása után, a zárómulatságot követő éjszakán hunyt el szívroham következtében. Bondarcsuk ezért kénytelen volt Suksin hangját mással utószinkronizálni.
1976-ban posztumusz Lenin-díjjal tüntették ki.