Alekszandr Szergejevics Puskin oroszul: Александр Сергеевич Пушкин (Moszkva, 1799. június 6. (orosz naptár szerint: május 26.) – Szentpétervár, 1837. február 10. (január 29.)) orosz költő, író, drámaíró, az orosz irodalom fejlődésének meghatározó alakja, aki mindhárom műnemben maradandó alkotásokat hozott létre. A modern orosz irodalmi nyelv megteremtője

Ifjúsága
Ereiben anyai dédapja, Abram Petrovics Hannibal Nagy Péter cár abbesszín tisztje révén (ki tábornoki rangig jutott) afrikai vér is csörgedezett. Erről szól Puskin Nagy Péter szerecsene című elbeszélése.
1811-től a Pétervár közelében fekvő Carszkoje szelo-i líceum növendékeként mutatta meg először tehetségét. 1817-ben elvégezte a jóhírű gimnáziumot. Még ugyanebben az évben belépett a Zöld lámpa nevű irodalmi társaság tagjainak sorába, mely kapcsolatot tartott a dekabristákkal. Kitiltották az egyetemről, de ekkor már megalapozott költői hírneve volt. Mivel egymásutánban születtek lázító hangú költeményei, a cár 1820-ban száműzte.

Száműzetésben
Először Kisinyovba került, majd Odesszába, a Krím-félszigetre. A száműzetés ideje alatt bejárta a félszigetet és a Kaukázust. Úti élményei megjelennek a Kaukázusi fogoly és a Bahcsiszeráji szökőkút című műveiben.
1824-ben visszatérhetett Oroszországba, de anyja Pszkov környékén fekvő mihajlovszkojei birtokát nem hagyhatta el.

Moszkva és Szentpétervár
Moszkvába illetve Szentpétervárra csak 1826-ban juthatott vissza, mikor az újonnan trónra lépett cár, I. Miklós udvarába rendelte. Visszatérte után műveit – megjelenésük előtt – személyesen az uralkodó cenzúrázta.
1830-ban bolgyínói birtokukon tartózkodott és rendkívül termékeny alkotói esztendőt hagyhatott maga után. Még ugyanebben az évben feleségül vette Moszkva kiemelkedő szépségét, a 18 esztendős Natalja Nyikolajevna Goncsarovát, s Péterváron telepedtek le. Négy gyermekük született, két fiú s két leány (Marija Alekszandrovna, Alekszandr Alekszandrovics, Grigorij Alekszandrovics és Natalja Alekszandrovna). A költőt állami szolgálatra kötelezték.
1831-ben megismerkedett Gogollal, akivel haláláig jó kapcsolatot tartott fenn.
1833-34-ben ismét a bolgyínói birtokon élt. 1834-ben, hogy becsvágyó feleségének igényeit ki tudja elégíteni, udvari állást vállalt, de csak a legalacsonyabb udvari címet (kamarás-apród) kapta meg.

Halála
1837-ben, egy affért követően, felesége jó hírének megvédése céljából párbajozott az őt provokáló emigráns Georges Charles d'Anthès francia kalandorral. A párbajban súlyosan megsebesült és a párbajt követő második napon sérüléseibe belehalt.
Lermontov a költő halála című versében örökítette meg Puskin emlékét:
"Meghalt a költő! Tisztasága
rabját gonosz szó fente be
bosszús szívét golyó találta,
aláhorgadt nemes feje!…
S mert alantas sértés, gyalázat
nagy lelkén nem száradhatott,
mint annyiszor már, maga lázadt
a világ ellen – s most halott!…" (részlet, ford. Lator László)

Szabadkőművessége
Puskin szabadkőművességét ugyan egyesek megkérdőjelezik, de azt egyértelműen igazolja egy naplóbejegyzése és egy levele:
Puskin 1821-es naplójában ez szerepel: "4 мая был я принят в масоны.", azaz "május 4-én felvettek a szabadkőművességbe."
Zzukovszkíjnak 1826-ban írt levelében található a következő mondat: "Я был масон в Кишиневской ложе, т. е. в той, за которую уничтожены в России все ложи." "Szabadkőműves voltam a kisinyovi páholyban, pont abban, amely miatt az összes oroszországi páholyt betiltották." Ez az ironikus véleménye feltehetőleg abból származott, hogy I. Sándor cár nem sokkal belépése után, 1822-ben betiltotta országában a szabadkőművességet.
Egyik állami tisztségéhez 1832-ben egy olyan nyilatkozatot kellett aláírnia, amelyben kijelenti, hogy nem volt sem szabadkőműves sem más titkos társaság tagja. Ezt Puskin megtette, de soha senki nem rótta fel neki - pedig a titkosrendőrségnek hála az illetékesek nyilvánvalóan tudtak mind szabadkőműves, mind más társaságokban játszott szerepéről.

Költeményei

• Óda a szabadsághoz
• Csaadajevhez: a nemesek szabadságtörekvéseiről szól.
• 1818
• A nap tüzét
• A tőr
• A fogoly
• Madárka
• A magvető
• A könyvárus beszélgetése a költővel
• A tengerhez, xxx-hoz(1825)
• Téli este
• A próféta: a műben magára veszi a látnokköltő szerepét.
• Téli utazás
• Üzenet Szibériába: a dekabrista felkelés üldözöttjeinek üzen buzdítva őket, hogy nemsokára eljön a szabadság.
• A költő és a tömeg
• Téli reggel: szerelmi költemény.
• Szerettem önt
• Az emlékmű

Prózai és verses epikai művei:

• Nagy Péter szerecsene (1826) elbeszélés, első prózában írt epikus munkája. I. Péter kora felé fordul s onnan merít történelmi példát.
• Ruszlán és Ludmila (Руслан и Людмила) (1820) verses mese, első nagyszabású elbeszélő költeménye.
• A kaukázusi fogoly (Кавказский пленник) (1822) poéma
• A bahcsiszeráji szökőkút (Бахчисарайский фонтан) (1824) poéma
• Cigányok (Цыганы) (1827) poéma, drámai költemény, melynek alaptétele, hogy az emberi szabadság a természetességben keresendő. Ám ezt megcáfolja Epilógusában, melyben arról olvashatunk, hogy a világból a szabadság teljesen kiveszett.
• Poltava (Полтава) (1829) témája Nagy Péter cár győzelme XII. Károly svéd király felett a poltavai ütközetben, 1709-ben.
• Néhai Ivan Petrovics Belkin elbeszélései (Повести покойного Ивана Петровича Белкина) (1831) elbeszélésciklus, az orosz novella megújítása öt történettel, melyekben az egyszerű kisemberek sorsa felé fordul.
• Dubrovszkij (Дубровский) (1832-33, megj. 1841) regény, mely valódi történet alapján született.
• A bronzlovas (Медный всадник) (1833) poéma, témája Péter cár hősiessége.
• Anyegin (Евгений Онегин) (1833) verses regény, Puskin legismertebb műve, életének főműve, "az orosz élet enciklopédiája" (Belinszkij).
• A kapitány lánya (Капитанская дочка)(1836) regény, a Pugacsov-felkelés feldolgozása, a romantika és realizmus elemei keverednek a műben.
• A pikk dáma (Пиковая дама) (1833) elbeszélés

Meséi

• Mese Szaltán cárról meg a fiáról, a dicső és hatalmas Gvidon hercegről, meg Lebegyről, a gyönyörű cárlányról (Сказка о Царе Салтане) (1831)
• Mese a halászról meg a kis halról (Сказка о рыбаке и рыбке) (1835)
• Mese a pópáról meg Baldáról, a szolgájáról (Сказка о попе и о работнике его Балде) (1830)
• Mese a halott cárkisasszonyról és a hét vitézről (Сказка о мертвой царевне и семи богатырях) (1833)
• Mese az aranykakasról (Сказка о золотом петушке)

Drámai művei

• Borisz Godunov (Борис Годунов) (1830) történelmi dráma, színmű, a shakespeare-i dráma felelevenítése és az orosz dráma megújítása, a tömeg történelemalakító szerepéről szól.
• Mozart és Salieri (Моцарт и Сальери) (1832) dráma
• Lakoma pestis idején (Пир во время чумы) (1833) dráma
• A fukar lovag (Скупой рыцарь)(1836) dráma
• A kővendég (Каменный гость) (1839 megj.) dráma
• A sellő (Русалка) verses dráma, befejezetlen
• Egyiptomi éjszakák

Tanulmányok, értekezések:

• A Pugacsov felkelés története (История Пугачева) (1833–36), értekezés