Borisz Leonyidovics Paszternak (Борис Леонидович Пастернак); (Moszkva, 1890. február 10. – Peregyelkino, 1960. május 30.) Nobel-díjas orosz költő, esszéíró, műfordító, író.

Élete
Egy neves festőművész és egy zongoraművésznő fia. Zeneszerzőnek készül, de történelmet és filozófiát hallgat a moszkvai egyetemen. 1912-ben a németországi Marburgba utazik. Első verseskötetén már látszik páratlan természetleíró képessége, úgy festi a kertet, a szelet, az esőt, a tavaszt, hogy azok őróla, a természetben élő, ám a természetet kultúrává nemesítő emberi lényről valljanak. Munkatársa lesz Majakovszkij avantgardista folyóiratának, a Lefnek. Az októberi forradalmat igenli, tisztítótűznek nevezi. Az 1948 és 1955 között keletkezett nagyregényében, a Zsivago doktorban (ismert filmváltozata a Doktor Zsivágó) az 1903 és 1929 közé eső korszak, továbbá a háborús évek orosz történelmének átfogó képét kívánta megrajzolni. 1957-ben kijuttatta regényét az országból, ami meg is jelent Olaszországban és több más nyugati országban is. Amikor neki ítélték a Nobel-díjat, negatív lejáratókampány indult ellene. Művét szemétnek, őt magát árulónak titulálták. Belső emigránsnak nevezték, hozzáfűzve, hogy jobb lenne, ha valódi emigráns lenne belőle. Válaszút elé állították Paszternakot: vagy lemond a díjról, vagy száműzik hazájából. Az előbbit választotta. (Regénye – amely 1958–59-ben 26 hétig vezette a New York Times bestsellerlistáját – 1988-ig nem is jelenhetett meg hazájában.) Paszternak 1960. május 30-án Peregyelkinóban elhunyt.

Művei

• Iker a felhőkben (1913, verseskötet)
• Wassermann reakció, Fekete serleg – futurista írások
• Sorompók felett (1917), költemények
• Nővérem az élet (1917), költemények
• Luvers gyerekkora (1922)
• Légi utak (1924, elbeszéléskötet)
• Kilencszázöt (1927)
• Északi szél (1927)
• Elbeszélés (1929)
• Menlevél (1931), első önéletrajzi írás
• Spektorszkij (1931, verses regény)
• Második születés (verseskötet)
• Hajnali vonatokon (1943)
• Földi térség (1945)
• Zsivago doktor (1957, regény)