Nyikolaj Alekszejevics Osztrovszkij (oroszul: Николай Алексеевич Островский) (Vilija, Ukrajna, 1904. szeptember 29. – Moszkva, Szovjetunió, 1936. december 22.) szovjet szocialista realista író.

Élete
Nyikolaj Alekszejevics Osztrovszkij 1904. szeptember 29-én Vilijában, egy kis ukrán faluban született. Alapfokú iskoláit kivételes képességeinek köszönhetően már 9 évesen (1913-ban) befejezte. A családja ezután Sepetovkába költözött. Osztrovszkij két évig párhuzamosan tanult és dolgozott is egyszerre (1915-1917). Az első világháború alatt a német megszállás idején részt vett az ellenállásban (1918-1919), csatlakozott a sepetovkai Forradalmi Bizottmányhoz. Önkéntesként harcolt a Vörös Hadsereg 1. lovassági dandárjában, 1920-ban súlyosan megsebesült.
1921-től villanyszerelőként dolgozott Kijevben, itt Komszomol-titkárként is tevékenykedett. Mivel reumában és tífuszban szenvedett, ezért az Azovi-tengerhez küldik kezelésre. A munkavégzésre alkalmatlannak nyilvánítják, de ő továbbra is dolgozni akart. 1923-ban népbiztos a Vörös Hadsereg második képzési zászlóaljánál és Komszomol-titkár Nyugat-Ukrajnában. 1924-ben belépett a kommunista pártba.
1926-ban ismét szanatóriumban kezelték a Krím-félszigeten. 1926 decemberére súlyos betegsége gyakorlatilag ágyhoz kötötte. 1927-től 1929-ig Osztrovszkij levelező tagozaton a moszkvai Szverdlov Egyetemen tanult. 1929 augusztusban elveszítette a látását. A mozdulatlanságra és a vakságra ítélt ember 1930-ben kezdett el dolgozni első regényén: Az acélt megedzik címűn. Cikkeket írt napilapok és folyóiratok számára, gyakran szerepelt rádióműsorokban.
1932 áprilisában tagja lett a Proletár Írók Szövetsége moszkvai tagozatának, és 1934 júniusában belépett a Szovjet Írók Szövetségébe. 1935. október 1-jén elnyerte a Lenin-rendet.
Sok szenvedés után (bénultság, vakság, a tífusz szövődményei) 1936. december 22-én halt meg 32 éves korában.

Művei

• Az acélt megedzik (Как закалялась сталь) (1930-1934)
• Рождённые бурей (1936)