Vladimir Nabokov (Szentpétervár, 1899. április 22. – Montreux, 1977. július 2.) orosz származású amerikai író, fordító, kritikus, lepkész, sakkfeladványszerző. Eredeti nevén Vlagyimir Vlagyimirovics Nabokov (Владимир Владимирович Набоков). Anyanyelvén és angolul írt.

Élete
Nabokov Szentpétervárott született gazdag és befolyásos családban, mint legidősebb fiú. Édesapja Vlagyimir Dmitrijevics Nabokov, édesanyja Jelena Ivanovna Rukavisnyikova. Gyermekkorát későbbi visszaemlékezéseiben (Speak, Memory) tökéletesnek nevezte. A család oroszul, angolul és franciául beszélt, így a kis Vlagyimir három nyelven nevelkedett. Hazafias érzelmű édesapja csalódására előbb tanult meg angolul írni-olvasni, mint oroszul. Az 1917-es oroszországi forradalom elől a család egy krími birtokra menekült, ahol 18 hónapot töltöttek. Szentpétervárra többé nem tudtak visszatérni, a fehérgárdisták 1919-es veresége után pedig száműzetésbe vonultak Nyugat-Európába. A család egy időre Angliában telepedett le, ahol Vladimir a cambridge-i Trinity College-ban bővítette ismereteit a szláv és latin nyelvekből.
Apját 1922-ben Berlinben orosz monarchisták tévedésből meggyilkolták. Az igazi célpont Pavel Miljukov, az Alkotmányos Demokrata Párt száműzetésben élő elnöke volt, akinek abban az időben Nabokov apja menedéket nyújtott. Nabokov művészetében örök nyomot hagyott ez az emlék. Több regényében sújt le a végzet hirtelen, előre nem látható módon a szereplőkre. A Gyér világ (Pale Fire) című regényében a költő Shade-et egy orgyilkos véletlenül lelövi, amikor egy volt királyra fogja a fegyverét. Röviddel apja halála után anyja és nővére Prágába költöztek; Nabokov Berlinben maradt, ahol megtalálta helyét az orosz emigráns művészek közösségén belül mint elismert költő és író. Oroszul írt műveit vagy tíz évig V. Sirin név alatt publikálta. Berlinben teniszleckéket is adott, hogy könnyítsen anyagi helyzetén.
1922-ben Nabokov eljegyezte Svetlana Siewert, de mivel nem volt állandónak nevezhető munkája, az eljegyzés 1923 elején felbomlott. 1923 májusában megismerkedett Vera Jevszejevna Szlonyimmal, és 1925-ben összeházasodtak. 1934-ben megszületett egyetlen gyermekük, Dmitri. 1937-ben Berlinből Párizsba költöztek, majd 1940-ben a háború elől az Egyesült Államokba menekültek. A család Manhattan-ben (New York, NY) telepedett le, ahol Nabokov állást kapott egy múzeumban (American Museum of Natural History). New Yorkban ismerkedett meg Edmund Wilson amerikai íróval és kritikussal, aki felhívta Nabokovra bizonyos szerkesztők és kiadók figyelmét.
1941-ben Nabokov alkalmazást talált az összehasonlító irodalom előadójaként a Wellesley College (Wellesley, Massachusetts állam) nevű egyetemen. Ez a pozíció, melyet kizárólag az ő számára hoztak létre, biztosította a család megélhetését, és így Nabokov belemélyedhetett az írásba és a lepkék tanulmányozásába. Az egyetemen létrehozta az orosz tanszéket. A család Cambridge-ben (Massachusetts) élt. 1945-ben Nabokov megkapta az amerikai állampolgárságot. Ugyanebben az évben értesült arról, hogy Szergej nevű öccse egy náci koncentrációs táborban meghalt.
Nabokov az Egyesült Államok számos pontján tartott előadásokat; az 1947–48-as szemeszterben egy személyben képviselte a Wellesley-ben az orosz nyelv és irodalom tagozatot. 1948-tól a Cornell egyetemen (Ithaca, New York állam) tanított orosz és európai irodalmat. Előadásai széles körű tudást árultak el, diákjai előadói stílusát briliánsan szatirikusnak nevezték. 1953-ban családjával az Oregon állambeli Ashland-be költözött; itt fejezte be a „Lolita” című regényét, verseket írt, és lepkegyűjtő szenvedélyének hódolt. 1953. október 1-jén Ithacába települtek át.
A Lolita sikere után Nabokov visszatért Európába és életét az írásnak szentelte. 1960-tól haláláig a svájci Montreux-ben, a Montreux Palace Hotelben lakott feleségével. Innen intézte üzleti ügyeit, és szervezte meg lepkevadászatait az Alpokba, Korzikába, és Szicíliába. 1976-ban ismeretlen eredetű lázzal kórházba került. 1977-ben ismét bevitték egy lausanne-i kórházba, ahol súlyos, hörghurutos vértolulásban halt meg július 2-án. Maradványait elhamvasztották, majd elhelyezték a Clarens nevű montreux-i temetőben.
A halála körüli időkben The Original of Laura című regényén dolgozott. Megkérte feleségét és fiát – mint irodalmi hagyatéka megbízottjait –, hogy halála után égessék el a kéziratot. Ezt azonban egyikük sem volt képes megtenni. A befejezetlen regény körülbelül 125 kézzel írt indexkártyából áll, és az író halála óta egy svájci bank páncélszekrénye őrzi. Miután Vera Nabokov 1991-ben meghalt, egyedül Dmitrij, és egy második, ismeretlen személy férhet csak a páncélszekrényhez. A kézirat egyes részeit megmutatták néhány, Nabokovot tanulmányozó tudósnak. 2008 áprilisában Dmitri kijelentette, lehet hogy a regényt ki fogja adatni.

Regényei

• (1930) Végzetes végjáték/A Luzsin-védelem (Защита Лужина, regény)
• (1932) Camera obscura (Камера Обскура, regény)
• (1938) Meghívás kivégzésre (Приглашение на казнь, regény)(Invitation for a Beheading)
• (1941) Sebastian Knight valódi élete (The real life of Sebastian Knight, regény)
• (1947) Baljós kanyar (Bend Sinister, regény)
• (1955) Lolita (regény)
• (1957) Pnyin professzor (Pnin, regény)
• (1962) Gyér világ (Pale fire, regény)
• (1964) Anyegin (Puskin eredetijéből, oroszból angolra való fordítás)
• (1972) Áttetsző testek (Transparent Things, regény)
• (1969) Ada vagy Ardor: Családkrónika, regény)(Ada or Ardor: A Family Chronicle)
• (1974) Look at the Harlequins! (quasi-regény)
• (1977) The Original of Laura (befejezetlen regény)

Orosz nyelven írt művek

• (1926) Masenyka (Машенька); Angol fordítása: Mary (1970)
• (1928) Korolj, dama, valet (Король, дама, валет); Angol fordítás: King, Queen, Knave (1968)
• (1930) Zascsita Luzsina (Защита Лужина); Angolul: The Luzhin Defense vagy The Defense *(1964) (Film: The Luzhin Defence, in 2001)
• (1930) Szogljadataj (Соглядатай) (Eavesdropper)
• (1932) Podvig (Подвиг (Deed)); Angolul: Glory (1971)
• (1933) Kamera Obszkura (Камера Обскура); Angolul: Camera Obscura (1936) vagy Laughter in the Dark (1938)
• (1934) Otcsajanyije (Отчаяние); Angolul: Despair (1937, 1966)
• (1936) Priglasenyije na kazny (Приглашение на казнь ; Angolul: Invitation to a Beheading
• (1938) Dar (Дар); Angolul: The Gift (1963)
• Volsebnyik (Волшебник); Angolul: The Enchanter (1985) (kiadatlan novella, 1939)

Novellagyűjtemények

• (1930) vozvrascsenyje korba ("The Return of Chorb"). V. Sirin néven, oroszul írt tizenöt novella és huszonnégy vers
• (1938) szogljadataj ("The Eye"). Tizenhárom novella oroszul (V. Sirin).
• (1947) Kilenc rövid történet
• (1956) veszna v fialtje i drugije rasszkazi (Angolul: "Spring in Fialta and other stories")
• (1958) Nabokov's "tucatja": Tizenhárom történet (Újra kiadva a "Spring in Fialta" és a "First Love and Other Stories" című kötetekben)
• (1966) Nabokov's Quartet
• (1968) Nabokov's Congeries (Nabokov összeállításai); újra kiadva mint The Portable Nabokov (Hordozható Nabokov) (1971)
• (1973) A Russian Beauty and Other Stories
• (1975) Tyrants Destroyed and Other Stories
• (1976) Details of a Sunset and Other Stories
• (1995) The Stories of Vladimir Nabokov (változat a címre: The Collected Stories; novellái teljes gyűjteménye)
• (2005) Cloud, Castle, Lake

Kritikai munkák

• (1944) Nikolai Gogol
• (1963) Notes on Prosody (Jegyzetek a verselemzésről; később megjelent „Pushkin Eugene Onyegin”-jében is)
• (1980) Lectures on Literature
• (1980) Lectures on Ulysses. Facsimiles of Nabokov's notes.
• (1981) Lectures on Russian Literature
• (1983) Lectures on Don Quixote