Anton Szemjonovics Makarenko (oroszul: Антон Семёнович Макаренко; Harkovi kormányzóság, Szumi járás, Belopolje, 1888. március 13. – Golicino (43 kilométernyire Moszkva mellett), 1939. április 1.) szovjet író és pedagógus. Pedagógiai elméletét a Gorkij, majd a Dzserzsinszkij telepeken fejlesztette ki és finomította tovább. Itteni munkájáról és pedagógiai elveinek érvényesüléséről művészi képet ad háromkötetes regénye, a Pedagógiai hősköltemény.

Ifjúsága
Szegény proletárcsaládból származott: apja a Déli Vasúti Műhely mázoló munkása volt. 1904-ben elvégezte a négyosztályos polgári iskolát a Poltavai Kormányzóság Kremencsug nevű városábán.

Tanárként
1905. szeptember 1-jétől 1911. szeptember 24-éig a Dnyeper melletti Krjukov-lakótelepen tanított a Népoktatásügyi Minisztérium alá tartozó kétosztályos vasúti iskolában. 1905-ben ismerkedett meg a marxista eszmével, melynek híve lett. Az 1905-ös forradalom alatt titkos gyűléseket tartott a telepi iskolában, majd megszervezte a Déli Vasúti Tanítók Kongresszusát. 1911 szeptemberében áthelyezték egy másik kétosztályos vasúti iskolába Dolinszkojéba. Végül 1914. augusztus 1-jén a Poltavai Tanítóképző hallgatója lett.

Katonaként
1916. szeptember 20-án behívták a hadseregbe, ám egyre rosszabbodó rövidlátása miatt 1917. március 19-én felmentették a katonai szolgálat alól.

Művei

• Pedagógiai hősköltemény
• Az 1930-as menet
• A pedagógusok vállukat vonogatják
• Elhajtott oldalak
• A kommuna egy napja
• FED ország alkotmánya
• Zászlók a bástyán
• Szülők könyve - előadások a gyermekneveléről
• Néhány következtetés pedagógiai tapasztalataimról
• Tapasztalataim
• Pedagógiai nézeteim
• Munkám tapasztalataiból
• A nevelési folyamat megszervezésének módszertana
• Becsület
• Lendület
• FD-1