Betűkészlet
Az orosz nyelv cirill írást használ, amelyet görög szerzetesek, Cirill és Metód fejlesztettek ki, hogy lefordítsák a Bibliát ószláv egyházi nyelvre. A betűk eredete a görög ábécé. Oroszországon kívül – többek között – Fehéroroszországban, Ukrajnában, Bulgáriában, Szerbiában, Montenegróban, az egykori szovjet uralomnak köszönhetően Mongóliában használnak cirill betűket.
Az 1918-ban bevezetett orosz helyesírási reform óta az orosz ábécé 33 betűből áll: ebből 10 betű a magánhangzók jelölésére szolgál: а, е, ё, и, о, у, ы, э, ю és я. A többi 23 betű a mássalhangzókat jelöli, a ъ és a ь nem jelölnek konkrét hangot, hanem csak a megelőző mássalhangzók lágyságát ill. keménységét jelzik.

Alapismeretek
A legtöbb szláv nyelvhez hasonlóan az orosz nyelv is erősen flektáló nyelv. Három nyelvtani nemet különböztet meg, hat nyelvtani esetben ragoz. A nyelvtani nemen belül megkülönböztetünk élő és élettelen főneveket.
A következő esetek vannak az orosz nyelvben: alanyeset, tárgyeset, birtokos eset, részes eset, eszközhatározós eset és elöljárós eset. A Где? (hol?) kérdésre elöljárós esettel válaszolunk, a Куда? (hová?) kérdésre pedig tárgyesettel (mint például a német nyelvben).
Az orosz nyelvben a következő szófajokat ragozzuk: főnév, melléknév, névmás, számnév és ige. A határozószót csak fokozzuk.
Az egyes szám tárgyesetben a hímnemű szófajokat élő és élettelen kategória szerint megkülönböztetjük: az „élő” szófajoknál a tárgyeset a birtokos esettel egyezik meg, az „élettelen” szófajoknál pedig az alanyesettel.

Főnevek
A főnév nemét többnyire a végződéséről ismerhetjük fel. Az а-ra vagy я-ra végződő főnevek kevés kivétellel nőneműek, az о, ё е végűek semlegesneműek. A ь-re végződő főnevek lehetnek hímneműek vagy nőneműek. Ezeket a főneveket különböző módon ragozzuk, attól függően, hogy hím- vagy nőnemű főnévről van-e szó (Például путь – út (hn.), любовь – szerelem (nn.)) A ь-re végződő hímnemű főnevek ritkábban fordulnak elő, mint a nőnemű ь végű főnevek. A mássalhangzóra végződő főnevek hímneműek.
A idegen szavakat az orosz nyelvben is többnyire az eredeti nemük szerint használjuk (ld. alább!). Egyes olyan idegen szavak, amelyek nem illenek be az orosz nyelv rendszerébe, semlegesnemű és ragozhatatlan főnévek közé tartoznak. (például show шоу, rádió радио, metró метро).
Az orosz nyelvben nincsen határozott vagy határozatlan névelő.
Az orosz nyelv három ragozási típust különböztet meg: I. típushoz tartoznak a hím- és semlegesnemű főnevek, a II. típushoz tartozó főnevek többnyire nőneműek. A III. típushoz azok a többnyire nőnemű főnevek tartoznak, amelyek ь-re végződnek. Különleges típust képeznek a semlegesnemű мя végű főnevek (például имя – név, время – idő).
Példák a főnévragozásra: a стол – asztal (I.típus) és a nőnemű площадь – tér (III.típus)

Egyes szám:
1. стол площадь
2. стол площадь
3. стола площади
4. столу площади
5. столом площадью
6. столе площади

A ragozás során megkülönböztetünk kemény és lágy mássalhangzóra végződő főneveket. A ragozás az alábbi példák szerint történik:
- kemény/lágy mássalhangzóra végződő főnevek
-а -я
-у -ю
-ы -и
-о -е (ha hangsúlytalan) -ё (ha hangsúlyos)

A mássalhangzóra végződő főneveket a táblázatban -0- (végződés nélkül) jelöli.

Számnevek
Minden számnevet ragozunk, mégpedig az utána következő melléknévvel vagy főnévvel együtt. Ha egy tőszámnév alanyesetben vagy tárgyesetben áll (kivéve az élő főnevek tárgyesetét), a következőket kell megjegyeznünk:

• a) a два, три, четыре (kettő, három, négy) számnevek után a melléknév többes szám birtokos esetben áll (hím- vagy semlegesnem, néha nőnemben is), ill. többes szám alanyesetben (nőnem) és a főnév egyes szám birtokos esetben áll.
• b) a пять, шесть…двадцать (öt, hat…húsz) számnevek után a főnév és a melléknév is többes szám birtokos esetben áll.
•  

… a további tőszámnevekre az alábbiakat kell megjegyeznünk:

• minden összetett számnév után, amelyek два, три, четыре számmal végződnek a fenti a) szabály érvényes, akkor is, ha tárgyesetben álló élő főnévről van szó.
• a többi összetett számnévre (az один végű számnevek kivételével) a fenti b) szabályt alkalmazzuk.

Határozatlan számnevek esetében alanyesetben a b) szabály érvényes.

Igék
Az igeszemlélet
Lényeges ismertetőjegy az orosz igeragozásban az igeszemlélet, amely azt fejezi ki, hogy egy cselekvés folyamatos vagy befejezett (egy már lezárult esemény). Bár a szláv nyelvek igeszemléletéről sok vita folyik, itt hasonló megkülönböztetésről van szó, mint az angol -ing végű igék (folyamatos) és a többi angol igealakok közti megkülönböztetés, bár az angol és az orosz folyamatos/befejezett szemlélet sokszor eltér a két nyelvben. A német nyelvben például – sprechen (folyamatos) és sagen – (befejezett) esetében szintén beszélhetünk igeszemléletről (bizonyos értelemben).
A befejezett igealakot az alábbiak szerint képezzük:

• a folyamatos igéhez kapcsolt igekötővel (делать (F) – сделать (B))
• tőváltozással (például пoнять (B) – пoнимать (F))
• ritkán egy teljesen más igével (például брать (F) – взять (B))

A сделать a befejezett alakja (ang. did/has done ) és a делать a folyamatos alakja (ang. be doing ) a magyar "tesz, csinál" igének.

Az igeidők
Az igeragozás három időt (jelen, múlt, jövő) ismer. Az igemódok közül a felszólító mód paradigmája (eltérően például a magyartól) csak második személyű formát ismer. Az igék zöme két, folyamatos és befejezett alakból álló párt alkot. A pár befejezett tagja formailag jelen időben ragozva jövő idejű értelmű.

Jelen idő
Csak a folyamatos szemléletű igealakokat használhatjuk a jelen idő kifejezésére. Az aktuális eseményeket csak a jelen időben ragozott folyamatos ige fejezi ki. Что ты делаешь? – Mit csinálsz? (most éppen)

Jövő idő
A befejezett szemléletű ige jelen ideje jövőben lezajló befejezett cselekvést fejez ki (azaz befejezett jövő időt).
Что ты сделаешь? – Mit fogsz tenni? (majd később)
A jövő időt ezenkívül kifejezhetjük még összetett módon is, amelyet a быть (van) létige ragozott alakjával és a folyamatos ige főnévi igenevével fejezünk ki, mint például a német nyelvben is.
Что ты будешь делать? – Mit fogsz csinálni? (folyamatos)

Múlt idő
Az orosz nyelvben csak egy múlt idő van. Mind a folyamatos, mind a befejezett ige állhat múlt időben, így tehát múlt időben is különbséget tehetünk folyamatos vagy befejezett cselekvés között. A múlt idejű igealakokat csak a megfelelő személyes névmások különböztetik meg, valamint nem és szám szerint is különböző alakjai vannak. Képzése rendszerint úgy történik, hogy a főnévi igenév végződése helyére egy -л végződést (hímnem), -ла végződést (nőnem), -ло végződést (semlegesnem), és -ли végződést (többes szám) teszünk.
folyamatos igék:

• я делал /-ла /-ло = csináltam (hn/nn/sn)
• ты делал/-ла /-ло = csináltál (hn/nn/sn)
• oн/oна/oно делал/-ла /-ло = csinált (hn/nn/sn)
• мы делали = csináltunk
• вы делали = csináltatok
• они делали = csináltak

befejezett igék:

• я сделал /-лa /-лo megcsináltam (hn/nn/sn)
• … stb. (hasonlóképpen a folyamatos igékhez).

A folyamatos ige múlt ideje értelemszerűen arra utal, hogy egy általános érvényű vagy hosszabb ideig tartó cselekvésről van szó, míg a befejezett ige múlt ideje egy múltban történt egyszeri (nem folyamatos) cselekvésre utal.

befejezett igeidők
Elég sok orosz nyelvjárásban (például a pszkovi és a novgorodi nyelvjárások és a lipovánok nyelvjárása) – az irodalmi orosz nyelvvel ellentétben befejezett igeidők is vannak, amelyeket állítmányi (rövid) alakkal vagy személytelen szenvedő szerkezettel képzünk. Például отец уже пришедши (az apa már megérkezett), здесь у вилков хожено (Itt farkasok jártak.)

A létige
A быть (van) igét az orosz nyelvben csak múlt és jövő időben ragozzuk. Jelen időben általában minden személyben és számban elhagyjuk, ellentétben a legtöbb indoeurópai nyelvvel, és eltérően a magyar nyelvtől is, ahol csak az egyes szám harmadik személyben marad el általában. Így tehát az orosz nyelvben nincs kopula: Я маленький – Kicsi vagyok. Magának a létezésnek a hangsúlyozására azonban egyes szám 3. személyben is használják a nemragozott есть igealakot, továbbá a birtoklás kifejezésére is az У меня есть… típusú kifejezésekben.

A birtoklás kifejezése
A birtoklás kifejezésére az orosz nyelv a magyarhoz hasonlóan, de sok indoeurópai nyelvtől eltérően elsősorban nem birtoklást jelentő igét használ. Az orosz olyan szerkezetet alkalmaz, melyben a formális alany szerepét a birtok tölti be, a birtokos pedig egy határozó szerepét veszi fel: У меня есть… - Nekem van… (egy) (szó szerint: nálam van). Ugyanez tagadó változatban: У меня нет… Nekem nincs… (szó szerint: *nálam nincs), amit a tagadott birtok birtokos esetben követ, megfelelően az oroszban a tagadásra vonatkozó általános szabálynak.
A birtoklást jelentő иметь (birtokolni) igét a magyarhoz hasonlóan ritkán használják oroszul.

Melléknevek
Az orosz nyelvben megkülönböztetünk jelzői (például старая книга – régi könyv) és vonatkozó mellékneveket (például пожарная команда – tűzoltóság).A többes szám tárgyesetben, a hímnemű és semlegesnemű főnevek jelzői esetében a végződés élő főnevek esetében a birtokos esettel egyezik, élettelen főnevek esetében a tárgyesettel egyezik meg. A hímnemű melléknevek egyes számban ой-ra végződnek, ha a hangsúly erre a végződésre esik (például большо́й – nagy). Susogó hangok esetében és г, к, х betűk után ы helyett и-t írunk. Megkülönböztetünk továbbá keménytövű mellékneveket (ld. a fenti táblázatban), és lágytövű mellékneveket. Az utóbbiak ragozására ez vonatkozik: Ha a hímnemű melléknevek alanyesetben ий-re végződnek és a semlegesnemű melléknevek ее-re, akkor az alábbi végződéseket használjuk: -его, -ему, -ым és -им. Ha a nőnemű melléknevek alanyesetben яя-ra végződnek, akkor az -ей és -юю végződéseket használjuk. Ha többes számban álló melléknév ие-re végződik, akkor az alábbi végződéseket használjuk: их, им, ими és их.

Fokozása
Az egyszerű középfokot az állítmányi melléknév alapfokából az -е, -ее (-ей) végződés hozzáadásával képezzük, s csak állítmányként használható. A legtöbb melléknévből így képezzük az egyszerű középfokot: például красивый\красив – красивее\красивей (szép – szebb). Főként a kétszótagú melléknevek esetében a hangsúly gyakran áttevődik az elsőről a második szótagra: сильный\силён – сильнéе\сильнéй (erős -erősebb).
Az összetett középfokot a ragozatlan более (több) ill. менее (kevesebb) szóval képezzük, amelyet az alapfokú melléknév elé teszünk, például более старый (öregebb), менее старый (kevésbé öreg).
Ezenkívül rengeteg rendhagyó középfokú alakkal rendelkező melléknevet ismerünk, mint például xороший\хорош – лучший\лучше (jó – jobb); маленкий (малый) – меньше (kis – kisebb); старый\стар – старший\старше (öreg – öregebb). Állítmányként csak a rövid alakot használjuk, például (Ő idősebb. – Он старше.)
Az összetett felsőfokot a самый (minden, egész, maga) szó használatával képezzük, amelyet a melléknév elé teszünk, például самый старый (legöregebb). A jelzői felsőfokot, (elativus) azaz a kiemelő értelmű felsőfokot, az -ейш- képzővel alkotjuk meg, (susogó hangok után -айш- képzővel). Az oroszban ezt az alakot gyakrabban használják a köznyelvben (gyakoribb a крупнейший forma az irodalmibb самый крупный – (legnagyobb) alakkal szemben.
A наи- előképző segítségével az ún. túlzófokot fejezzük ki, például наилучший – (a legeslegjobb).

Melléknévi igenevek
A melléknévi igeneveknek mind igei, mind melléknévi tulajdonságaik vannak. Négy melléknévi igenév van az orosz nyelvben:

• Cselekvő jelen idejű melléknévi igenév: folyamatos igéből képezzük a -ющ-/-ущ- ill. -ящ-/-ащ- képzőkkel;
• Cselekvő múlt idejű melléknévi igenév: a -вш-/-ш- képzővel;
• Szenvedő jelen idejű melléknévi igenév: -ем-/-им-/-ом- képzővel;
• Szenvedő múlt idejű melléknévi igenév: a -нн-, bzw. -енн-/-ённ- képzővel vagy -т- képzővel. Ennek rövid alakja is van. Emellett van még az orosz nyelvben határozói igenév is (or. деепричастия), ez a szófaj igei és határozói tulajdonságokkal rendelkezik. Határozóként használjuk a mondatban.