Valentyin Petrovics Katajev (oroszul Валентин Петрович Катаев, Odessza, 1897. január 29. – Moszkva, 1986. április 12.) orosz regény- és drámaíró, elbeszélő.

Élete és munkássága
Katajev Oroszország déli részének hatalmas és forgalmas kikötővárosában, Odesszában született. Apja odesszai tanár volt, míg anyja egy tábornok leánya. Fiatal korában barátai Petyának becézték. Kilenc éves korában írta első költeményeit, de csak gimnazista korában jelentek meg. Az első világháború kitörésekor, 1914-ben folyóirat közölte egyik írását. 1915-ben hazafias lelkesedéssel Katajev önkéntesnek jelentkezett a cári hadseregbe. A háború befejezésekor tüzérzászlósi rangot ért el. 1919-től egy eléggé súlyos sebesülésből felépülve katonának állt a Vörös Hadseregbe, ahol haditudósító lett. Hamarosan újságíróként tűnt fel és különböző vidéki városokban az orosz távirati iroda munkatársaként dolgozott. 1922-ben Moszkvába utazott és a Gudok (Sziréna) című lap egyik főmunkatársa lett. Ebben a szerkesztőségben olyan hírességek közt dolgozott, mint Ilja Arnoldovics Ilf és Katajev testvéröccse, Jevgenyij Petrov, aki Ilf szerzőtársa volt. Katajev ebben az időben kezdte el a regényírást. Kísérletező íróként indult, realista, romantikus, szatírikus és groteszk elemeket használva. Első regényei témáját világháborús élményeiből merítette. Ezek a könyvek kevés sikert arattak. Első nagy sikerét a Sikkasztók című regény hozta meg.
1932-ben Magnyitogorszkban, az Urál-hegység nagy ipari centrumában töltött egy nyarat. Ezekből az élményeiből született meg a Hajrá, amely egy cementgyár munkásainak napjait mutatja be. A Távolban egy fehér vitorla Katajev gyermekkori élményeiről szól, címe Lermontov versének kezdősorát idézi. A második világháború alatt saját élményei alapján néhány megrendítő elbeszélésben számolt be a front hőstetteiről. Ilyen mű például az Ezred fia, melyből filmet is készítettek. A háború befejezése után végleg felhagyott a katonáskodással és újságíróként, regényíróként dolgozott tovább. Ekkor írta meg a Távolban egy fehér vitorla folytatásait (Odessza katakombáiban, Tanya a pusztán, Téli szél). 1956-ban Katajev vezetésével indult a Junoszty (Ifjúság) című irodalmi folyóirat, melynek első főszerkesztője is ő volt. 1961-ben nyugdíjba ment, ekkortól csak regények írásával foglalkozott. Nyolcvankilenc éves korában a Szovjetunió fővárosában, Moszkvában hunyt el, a szovjet-orosz irodalom egyik legnépszerűbb írójaként.

Művei

• 1917 – Éjjel
• 1919 – Kranz kísérlete
• 1924 – Feljegyzések a polgárháborúról
•           – Vén Szobakin
• 1927 – Sikkasztók
• 1928 – A kör négyszögesítése
• 1932 – Hajrá
• 1936 – Távolban egy fehér vitorla
• 1937 – Én, a dolgozó nép fia
• 1945 – Az Ezred fia
• 1949 – Szovjet hatalomért
• 1951 – Odessza katakombáiban
• 1961 – Tanya a pusztán
• 1961 – Téli szél
• 1965 – Kis vasajtó a falban
• 1967 – Szentkút
• 1967 – Gyógyír a feledésre
• 1976 – A Szkuljani temető
• 1976 – Széttört élet, avagy Oberon varázskürtje
• 1978 – Gyémántos koronám
• 1980 – A Werthert már megírták