Alekszej Sztyepanovics Homjakov (Алексей Степанович Хомяков) (1804. május 1. a Gergely-naptár szerint május 13. Moszkva – 1860. szeptember 23. vagy 25. október 5. vagy 7. Ternovszkoje), ismert orosz nemesi értelmiségi, akit az ortodox orosz emigráció egyházdoktorként tisztel, mások publicistának tekintik. Vitatott személyiség.
Családszerető orosz nemes volt, francia, angol, német neveltetéssel. Beutazta Nyugat-Európát, görög és latin fordításai, szanszkrit szótára jelent meg. 1822-ben katonai szolgálatba lépett, majd a dekabristák mozgalmához csatlakozott írásaival. 1830-ban a lengyel felkelés után versei jelentek meg a szláv testvériségről és szolidaritásról, 1845-ben pedig a nyugatosokkal végleg szakító szlavofilizmus programadó nyilatkozatát saját bevezetőjével megjelentette. 1844-től levelezett W. Palmer anglikán teológussal, 1853-ban rendőrségi megfigyelés alá került, műveit cenzúrázták. 1858–1860 között a Moszkvai Egyetem „Orosz irodalom kedvelői” körének elnöke. Kolerában halt meg.
Laikus teológus létére hatása oly nagy volt, hogy új irányzat alakult ki az orosz ortodox teológiában az ekkléziológia és az egyházpolitika terén. Az egyházhoz való kapcsolata különbözött a többi szlavofilétól. Különösen az egyházi autoritás, valamint a „szobornoszty” fogalma foglalkoztatta, melyet az 1844–1845-ben írt, posztumusz megjelent „Церковь одна” (Egy az Egyház) c. művében dolgozott ki, ill. újított meg.