Pavel Petrovics Bazsov (Sziszerty, 1879. január 27. – Moszkva, 1950. december 3.) orosz író, meseköltő, Jegor Tyimurovics Gajdar orosz politikus nagyapja.

Bányászcsaládban született. Diplomáját 1899-ben szerezte a Permi Teológiai Szemináriumban. Jekatyerinburgban és Kamislovban tanított. Itt ismerkedett meg Valentina Ivanitskyval, akit később feleségül vett. 1918-ban önként jelentkezett a Vörös Hadseregbe, harcolt az orosz polgárháborúban. Később az Urál területén - ahol 20 évig tanítóskodott - gyűjtötte a népmeséket. Lenin-renddel és a Szovjetunió Állami Díjával tüntették ki. A II. világháború után a látása drasztikusan gyengülni kezdett, de ő folytatta a szerkesztői munkáját, valamint a népmesék gyűjtését. 1946-ban választották be a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsába. Moszkvában halt meg 1950. december 3-án, sírja Szverdlovszkban (Jekatyerinburgban) található.

Magyarul megjelent könyvei

• 1950 Ezüstpatkó
• 1950 Aranykalács
• 1950 Drágakőhegy és más mesék
• 1955 és 1983 A Rézhegyek Királynője
• 1959 Lidérc anyó kútja
• 1959 A titok (ifjúsági regény)
• 1968 A csodatévő drágakő
• 1989 Aranyhajszál