Avvakum Petrovics protopópa, Аввакум Петрович протопоп (Grigorovo, Oroszország, 1620. (1621?) – Pusztozerszk, 1682. április 14.); orosz író.

Dionüszosszal szólva, az igazságról: az igazság megtagadása egyenlő a megsemmisüléssel, mert az igazság létező valóság. Ha pedig az igazság valóság, akkor az igazság elutasítása nem más, mint a valóság tagadása. A létező valóságból pedig nem maradhat ki az isten, mert ami nem létezik, az nincsen.

Az orosz fanatizmus első klasszikus alakja, küldetéstudatához és népi gondolkodásmódjához mániákus dogmatizmus társult. Egyszerre volt demokrata és konzervatív. Avvakumot és követőit raszkolnyikoknak, vagyis szakadároknak nevezték a reformerek, ő viszont emezeket eretnekeknek.

Apja is pap volt, őt 1644-ben szentelték pappá. 1652-ben Moszkvába került. Szembehelyezkedett Nyikon pátriárkával azzal, hogy az óhitűek (raszkolnyikok) élére állt. Az egyházi reformok ellen volt, a nyugatiasodástól féltette a társadalmat. A pátriárka reformer lévén Avvakumot száműzette. A cár 1664-ben az akkor már népszerű protopópát megpróbálta maga mellé állítani, de az hajthatatlan volt. 1666-ban kiátkozták és újra száműzték. Tizenöt évet töltött földalatti börtönben, de nem tört meg. Írni kezdett. Írásait hívei terjesztették. 1682-ben szörnyű kínzások után kivégezték.

Hitmagyarázatok és prédikációk mellett 1672–1673-ban megírta élete történetét (Avvakum protopópa önéletírása, Magyar Helikon 1971. – Житие протопопа Аввакума, им самим написанное), ami hű képet fest a 17. századi orosz valóságról. A mű igazi irodalmi értékét a kötelező egyházi szláv nyelv helyett használt szenvedélyes, népies élő nyelve, drámai ereje, szubjektív, szenvedélyes elfogultsága adja.