A scsi (oroszul: щи) egy orosz leves, melynek fő alkotóeleme a savanyú vagy friss káposzta. A scsi az egyik legrégebbi és legkedveltebb étel Oroszországban, számos változata létezik, készülhet többféle zöldségből, hússal vagy akár hallal, szalonnával, gombával, és gyakori alkotóeleme a tejföl is, illetve sűrítéshez a liszt. Fűszerként általában sót, borsot, petrezselyemzöldet vagy zellerlevelet, hagymát, fokhagymát, babérlevelet használnak.
A hagyomány szerint a jó scsilevest legalább két órán át kell főzni, a fűszereket csak a leves elkészülte előtt 5-10 perccel szabad beletenni; az ínyencek pedig 24 órát még állni is hagyják az ételt tálalás előtt.
A scsi számos szólás, közmondás részét is képezi, például: Щи да каша – пища наша (Scsi da kasa – piscsa nasa; Scsi és zabkása, ezek a mi ételeink).

Változatai
A scsinek számos változata létezik, tulajdonképpen bármit lehet az alaplevesbe tenni. Ínséges időkben, amikor nem lehetett káposztát kapni, sóskából vagy akár csalánlevélből is elkészítették, így alakult ki az úgynevezett zöld scsi (зелёные щи). Gyakran kerül a levesbe pasztinák, cékla, sárgarépa, petrezselyemgyökér vagy karórépa. Előfordul olyan változata is, amibe hajdinakását (grecska) főznek bele. Az is előfordul, hogy második fogáshoz sütött húsból vagy húsételből (pl. pirogtöltelékből) tettek a levesbe.

Főbb változatai:

• щи богатые (scsi gazdagon)
• щи пустые (постные) (scsi szegényesen)
• щи с салом (szalonnás scsi)
• щи суточные (egynapos[m 1] scsi)
• щи ленивые (scsi friss káposztából)
• щи с осетрами (tokhalas scsi)
• щи с грибами (gombás scsi)

A művészetekben
Majakovszkij és Csukovszkij is írt verset a népi levesről. Vlagyimir Szorokin drámát írt Scsi címmel.
A scsiről dalt írt a 1980-as évek népszerű orosz rockegyüttese, a Сектора Газа.