Kalinyingrád (oroszul Калининград, németül Königsberg, litvánul Karaliaučius, lengyelül Królewiec) balti-tengeri kikötőváros, Oroszország exklávéjának, a Lengyelország és Litvánia között található Kalinyingrádi Területnek a székhelye. A várost Mihail Ivanovics Kalinyin szovjet politikusról nevezték el. Königsberg néven Kelet-Poroszország, korábban a Porosz Hercegség, még korábban a Teuton Rend porosz államának fővárosa volt.

Története
Königsberget („A király hegye”) 1255-ben teuton lovagok alapították, amikor meghódították Poroszországot. II. Ottokár cseh király tiszteletére nevezték el, aki segítette a rendet a kereszténység terjesztésében, melyet északi keresztes hadjáratnak neveztek. Évtizedek alatt a teuton rend, különböző nyugat-európai királyok segítségével, meghódította a balti poroszokat, és gyarmatosította a területet. A megmaradt kis népességet germanizálták és asszimilálták. Ennek ellenére a balti porosz nyelv a 18. századig fennmaradt.
Königsberg volt Szambiának, a négy egyházkerület egyikének a fővárosa, melyre Poroszországot 1243-ban felosztotta Modénai Vilmos pápai legátus. Prágai Adalbert, (aki az Esztergomi bazilikának is védőszentje) lett a fő szent patrónusa a königsbergi dómnak (székesegyház). Königsberg a Hanza-szövetség tagja lett, a történeti Poroszország, a Porosz provincia és Litvánia fontos kikötője.
A Rend és a Lengyel Korona közötti tizenhárom éves háború eredményeként a lovagok államának mérete lecsökkent 1466-ban a későbbi Poroszország méretére, és a Lengyel Korona fennhatósága alá került.
1525 óta a herceg székhelye, 1701-től pedig a porosz királyé. 1544-ben alapították az első evangélikus egyetemet, neve: „Albertina“. 1618-ban János Zsigmond brandenburgi választófejedelem örökölte a porosz hercegi címet.
1701. január 18-án III. Frigyes brandenburgi választófejedelmet megkoronázták az altstadti katedrálisban. Ekkor vette fel az I. Frigyes porosz király címet. 1724-ben egyesült Löbenicht, Altstadt, Kneiphof Königsberg néven. A város ekkor lett Kelet-Poroszország fővárosa. 1764-ben, 1769-ben, 1775-ben tűzvész pusztított a városban. 1807. június 16-án a francia fegyveres erők Nicolas-Jean de Dieu Soult Königsberg tábornok alatt megszállta a várost. 1860-ban építették meg a várost Berlinnel összekötő vasútvonalat.
1920-ban tartotta meg Friedrich Ebert birodalmi elnök az első keleti vásárt. 1919-ben, Königsberg-Devauban adták át, – a Hans Hopp tervezte, – első németországi, polgári repülőteret. 1945 decemberében a második világháború előtti lakosság 12%-a maradt életben. 1946-ban nevezték át a várost Kalinyingrádra. 1947-ben aláírták a Párizsi békét, amelynek értelmében a Szovjetunió része lett a város és a vidéke. Ez év októberében kezdi el Sztálin kitelepíteni a németeket a városból, és oroszokat telepít a helyükre. 1991-ben a Szovjetunió felbomlásával a város az Orosz Föderáció része lett. A 3 balti állam függetlenségével elzáródott az út az anyaország és Kalinyingrád között. Ezt különböző egyezményekkel oldották meg.
2005-ben ünnepelték a város alapításának 750-ik évfordulóját.