Kemerovo (oroszul Кемерово) város Oroszország ázsiai részén, Nyugat-Szibériában, a Tom folyó mellett. A Kemerovói terület közigazgatási központja, Szibériában a szénfeldolgozó vegyipar egyik legnagyobb bázisa.
Lakossága: 532 981 fő (a 2010. évi népszámláláskor).

Fekvése, éghajlata
A Kuznyecki-medence közepén, a Kuznyecki-szénmedence északi részén, a Tom folyó középső szakaszánál, mellékfolyója, az Iszkityim torkolatánál helyezkedik el. A városközpont a bal parton alakult ki, a Tom két partját egy vasúti és két közúti híd köti össze. A városnak öt belső kerülete és további öt úgynevezett lakókerülete van.
A Kuznyecki-medence felszíne hullámos, enyhén felszabdalt dombvidék. Fő ásványkincse a feketeszén, Kemerovo környékén szénbányák és külszíni fejtések működnek. A hegyekkel körülzárt, csak észak felé nyitott medence éghajlata kontinentális. A tél hideg és meglehetősen száraz, a nyár nem nagyon meleg. Kemerovóban a januári középhőmérséklet –18 °C, a júliusi 20 °C. A csapadék mennyisége éves átlagban 420 mm.

Történeti áttekintés
A tobolszki történész-geográfus, Szemjon Remezov 1701-ben készített térképén az (akkor még névtelen) Iszkityim folyó torkolatánál egy apró település, Scseglovo látható. A Tom folyón erre hajózó orosz bárkáról 1721-ben, közvetlenül a vízparton vastag szénréteget fedeztek fel, értesítették is róla a moszkvai illetékes kollégiumot. A szén kitermelése azonban csak jóval később kezdődött el: 1907-ben itt nyitották meg a Kuznyecki-medence első szénbányáját.
A mai város helyén 1859-ben hét lakott hely volt, köztük a bal parti Scseglovo és a jobb parti Kemerovo falu. Scseglovo 1918-ban Scseglovszk néven járási (ujezd) székhely és város lett, később hozzácsatolták a szomszédos bányásztelepüléseket is. Nevét 1932-ben Kemerovóra változtatták.
1922–1927 között külföldi (amerikai, holland) munkások és szakemberek részvételével úgynevezett autonóm ipari kolónia működött a város és a medence területén. A fellendülő szénbányászat és szénfeldolgozás, az 1930-as évektől a kokszra épülő vegyipar képezte azt a gazdasági alapot, amelyen Kemerovo félmilliós nagyvárossá fejlődött. 1943-ban a Kemerovói terület közigazgatási központja lett.
A város ekkor még jobbára földszintes faházakból, barakkokból, elhanyagolt utcákból állt. A későbbi fejlesztések során megváltozott a városkép, kiépültek a közművek, több lakókerületet is kialakítottak. 1979-ben magyar közreműködéssel új, akkor korszerűnek tartott lakótelep (mikrorajon) építését kezdték meg a Lenin-kerületben, melyet Salgótarjánról neveztek el.