Izsevszk (oroszul Ижевск, udmurtul Ижкар, Izskar; jelentése: Izs-város) – város Oroszország európai részén, az Urál-hegységtől nyugatra. Udmurtföld fővárosa, nehézipari és hadiipari központ. Tatabánya testvérvárosa.
Lakóinak száma: 628 116 fő (2010-es népszámláláskor), a köztársaság összlakosságának közel 40%-a. Nemzetiségi összetétele 2002-ben a következőképpen alakult: az oroszok aránya 58,9%, az udmurtoké 30%, a tatár lakosságé 9,6%. A település neve 1918-ig: Izsevszki gyár; 1918-tól: Izsevszk. A város nevét 1985-ben Usztyinov-ra változtatták, de a lakosság tiltakozása miatt két év múlva az eredeti nevet állították vissza.

Fekvése
A Kelet-európai-síkság keleti peremén, az Izs-folyó és a felduzzasztásával létesített tó partján fekszik. Sík és enyhén dombos területre épült, legmagasabb pontja kb. 260 m. Ez a vidék távol esett a nagy kereskedelmi útvonalaktól és a sorsdöntő történelmi eseményektől. Az Urál és ércvagyonának viszonylagos közelsége volt és maradt meghatározó jelentőségű a város fejlődésében.

Történeti áttekintés
1760-ban az Izs partján Suvalov gróf vasfeldolgozó üzemet (manufaktúrát) alapított, mely hamarosan a kincstár tulajdonába ment át. 1774-ben Pugacsov felkelő serege az üzemet feldúlta, vezetőit kivégezte. Cári rendeletre 1807-ben kibővítették, külföldről hívott szakemberek segítségével fegyvergyárrá alakították és meghonosították az acélgyártást. Fél évszázad múlva termékeit már külföldön is jól ismerték. A vasművel elválaszthatatlanul összenőtt a körülötte létesült település, melyet szintén csak Izsevszki gyárnak neveztek, pedig 1863-ban lakóinak száma már meghaladta a 20 000 főt.
1918-ban a városi munkástanács a települést Izsevszk néven várossá nyilvánította, ennek hivatalos megerősítésére csak hét évvel később került sor. 1921-ben a város az újonnan létrehozott Votják Autonóm Terület, majd a helyette 1934-ben megalakított Udmurt Szovjet Szocialista Köztársaság fővárosa lett. Ennek a döntésnek kevés köze volt az udmurtok érdekeihez, hiszen Izsevszkben – több udmurtiai várossal ellentétben – soha nem voltak többségben. 1941 őszén számos vállalatot, köztük több hadiüzemet telepítettek ide, ettől a város lakóinak száma hirtelen felduzzadt, nemzetiségi összetétele is megváltozott. Hadiipari létesítményei miatt Izsevszk a külföldiek előtt évtizedeken át zárt város volt, ezt a tilalmat csak 1989-ben oldották fel.

Közigazgatás
Izsevszk kialakulását, több uráli városhoz hasonlóan, egyetlen nagy gyár alapítása és fejlődése határozta meg. Az Izs vizének felduzzasztásával létesített városi tó is a gyár igényeit szolgálta.
A város ma öt kerületből áll, a folyó két részre osztja a várost: jobb partján terül el a régi városközpont, bal partján az iparvállalatok között lakónegyedek, főleg az 1970-es évektől kiépített lakótelepek, mikrorajonok húzódnak. A városközpont régi épületei az 1820-as évekből valók: a vasmű központi irodaháza és az Arzenál (Szemjon Gyugyin építész alkotásai), valamint az Alekszandr Nyevszkij-székesegyház. A szovjet időkben a templomban mozit rendeztek be, de azóta megszüntették, az épületet felújították. A gyárral majdnem egyidős Szentháromság-templom (1814) eredetileg egy temető mellé épült, ma a stadion mellett áll. Rosszabb sors jutott az 1859-ben emelt Miklós-templomnak és a 19. század végén épített Mihajlov-székesegyháznak: a szovjet időszak első évtizedeiben mindkettőt lerombolták. A tatár lakosság 1856-ban épült régi mecsete mellett 1997-ben új, nagyobb mecsetet emeltek.
A város polgármestere 2001 óta: Viktor Vasziljevics Balakin.