Krasznodar Oroszország déli részén, a Kaukázus előterében, Kubány folyó síkságán található több mint félmillió lakosú nagyváros, a Krasznodari határterület székhelye.

Története
Alapítása
II. Katalin 1792. június 30-án kelt adománylevelében a feketeföldi kozákoknak adományozta a Kubány folyó és az Azovi-tenger közötti területet.
1793 júniusában a területre érkezett Zahár Csepega kozák atamán, és kijelölte a leendő székváros helyét. 1794 nyarán mérték fel a területet, készítették el a település tervrajzát. Az építkezést 1794. szeptember 18-án kezdték.

Jekatyerinodar
A város első iskoláját 1803-ban nyitották. 1820-ban nyílt a Kubányi Katonai Gimnázium, amely alapvetően a katonai szolgálatra készítette fel a kozákok gyermekeit, de a város anyagi támogatásával úgy nevezett párhuzamos osztályokban polgári oktatás is volt. A városba 1820-ban Puskin, majd 1837-ben Lermontov is ellátogatott.
A város a 20. század elejéig elsődlegesen garnizon volt.
A Kubány folyó és a termékeny föld jelentős kereskedelmi központtá tette a várost. A 19. században évente négyszer jelentős vásárt tartottak. 1888-ban a városnak 43 500 lakosa volt.
Az iparosodás az 1910-es években indult meg. Nagy kohókat, fémfeldolgozó és olajipari üzemeket alapítottak.
Kultúrtörténetileg jelentős az 1811-ben Krasznodarban alapított, világhírű Kubányi Állami Kozák Férfikar.

Krasznodar
Az októberi forradalmat követő orosz polgárháborúban a város szinte folyamatos harcok színhelye volt: csak 1918-ban háromszor cserélt gazdát. 1919-ben Gyenyikin tábornok serege foglalta el, majd 1920. március 17-én a 9. Vörös Hadsereg foglalta vissza, ezen a környéken is stabilizálva a szovjethatalmat. A város ekkor a környékbeli menekültekkel együtt közel 150 000 lakost számlált. Újraindították a nehézipari üzemeket, és 1920. december 7-én a város felvette a Krasznodar nevet.
1942. augusztus 9-én Krasznodart elfoglalta a Wehrmacht (az „A” hadseregcsoport). A Vörös Hadsereg 1943. február 12-én szabadította fel.