Krasznojarszk város Oroszország szibériai területén a Transzszibériai vasútvonal 4098. kilométerénél, a Jenyiszej partján helyezkedik el. A Magyarországnál 25-ször nagyobb Krasznojarszki határterület központja, Szibéria harmadik legnagyobb városa, 948 500 fős (2009) népességgel. A Transzszibériai vasútvonal fontos állomása, és Oroszország egyik legnagyobb alumínium előállítója. Építkezése figyelemre méltó, Anton Csehov Szibéria leggyönyörűbb városának ítélte.

Története
1628-ban a Jenyiszej-menti kirgizek támadásai elleni védelem megerősítésére Andrej Dubenszkij kozák atamán építtetett cölöpvárat a Jenyiszej partján. Ezt az erődítményt Красный Яр-nak (Vörös-partnak) nevezték el. A település 1690-ben kapott városi jogokat és ekkor lett hivatalos neve Krasznojarszk.
Krasznojarszk fejlődése valójában csak 1740-et követően kezdődött el, amikor elérte a várost a Moszkvából induló Szibériai útvonal (a mai M53 út). A fellendülés tovább erősödött az arany felfedezése és az 1895-be megépülő vasútvonal hatására. 1822 január 26-án városi rangot kapott.
A 19. században Krasznojarszk a szibériai kozákság központja volt. I. Miklós cár Krasznojarszkba száműzte a dekabrista felkelés legtöbb résztvevőjét. Az ide száműzött dekabristák nagy része soha nem tért vissza Európába.
Az ipar fejlődése Krasznojarszkban a Transzszibériai vasútvonal megnyitását követően kezdődött. A vasútvonal legjelentősebb műtárgya az 1899-ben Krasznojarszknál épült vasúti híd. 1934-ben alakul ki Oroszország második legnagyobb közigazgatási területe a Krasznojarszki határterület, ennek központja Krasznojarszk.
A második világháború alatt, több tucat gyárat evakuáltak Ukrajnából és Nyugat- Oroszországból a Krasznojarszkba és a közeli városokban, ez további ipari növekedésre ösztönözte a várost. A háború után további jelentős ipari létesítmények épültek, úgy mint alumínium-üzemek , kohászati üzemek , nemesfém-feldolgozók és mások.
A 1970-es években, a Szovjetunió egy többfázisú radar állomás építésébe kezdett Abalakovónál, Krasznojarszk közelében, ez sértette az ABM szerződést. 1983 elején az Egyesült Államok követelte eltávolítását. A Szovjetunió 1989-ben elismerte a radarállomás létezését. A felszerelést idővel eltávolították és a leszerelést 1992-ben hivatalosan is bejelentették. De feltételezik, hogy a berendezést csak új helyszínre költöztették Komszomolszk-na-Amure közelébe.
Szovjetunió felbomlását követően megkezdődött a privatizáció. Sok jelentős vállalat és gyár, mint például a Krasznojarszki Alumínium Üzem vált oligarchiák és feltételezett bűnszövetkezetek tulajdonává, míg mások fizetésképtelenné váltak és felszámolásra kerültek. A gazdasági átalakulásának eredményeként a megnőtt a munkanélküliség és sztrájkokra került sor.
A város legjelentösebb pénzügyi botránya az 1990-es évek második felében történt, ekkor a Krasznojarszki Alumínium Üzem egy ismert üzletemberének, Anatolij Bikovnak a tulajdonjogát törölték, miután azzal vádolták meg, hogy megölette partnerét Vilor Sztruganovot. A vádról végül kiderült, hogy hamis.
Pjotr Pimaskov 1996-os polgármesterré választását követően, a városkép fokozatos javulást mutat. A régi történelmi épületeket helyreállították. Az aszfalt járdák burkolatát kő burkolattal cserélték fel, és számos teret és pihenő parkot helyreállítottak, és újakat építettek.