A Vlagyimir és Szuzdal fehér műemlékei elnevezés az UNESCO Világörökség listájára 1992-ben felvett oroszországi műemlékek egy csoportját jelöli. A csoport Vlagyimir és Szuzdal városok és környékük nyolc középkori épületegyütteséből áll.

Történeti áttekintés
A korai orosz államalakulat, a Kijevi Rusz a 11. század végére szétesett, helyén egymással is harcban álló részfejedelemségek alakultak. Közülük a 12. században, Jurij Dolgorukij fejedelem idején (1125-1157) Rosztov Velikij és Szuzdal emelkedett ki. A Rosztov–Szuzdali Fejedelemség székhelyét Dolgorukij utóda, Andrej Bogoljubszkij (1157-1174) a Kljazma-folyó partján fekvő Vlagyimirba helyezte át. A Vlagyimir–Szuzdali Nagyfejedelemség hatalmát a mongol hódításig (1237-1238), tekintélyét pedig jóval tovább, a 14. század végéig megőrizte.
Nagyobb részt ebből az időből származnak a térség műemlékként védett templomai, épületegyüttesei, köztük a a világörökség részének nyilvánított épületek is. Akkoriban a könnyen megmunkálható fehér mészkő volt a templomok és paloták építőanyaga, ezért a 12-13. századi vlagyimir-szuzdali építészetet gyakran fehérkő építészetnek nevezik.

A Világörökség részei

• A szuzdali Kreml a Jézus születése-székesegyházzal (Rozsgyesztvenszkij-székesegyház)
• A Jevfimijevi Megváltó-kolostor (Szpaszo–Jevfimijev-kolostor), Szuzdal
• A Mária oltalma-templom (Pokrov-templom) a Nyerl-folyó partján, Bogoljubovo falu
• Az Arany-kapu, Vlagyimir

Istenanya elszenderedése-székesegyház, Vlagyimir
A székesegyház az egykor hatalmas Vlagyimir–Szuzdali Nagyfejedelemség központi temploma volt a 13-14. században. Építészeti megoldásai és művészi megformálása révén mintául szolgált későbbi korok építőmesterei számára.
Az eredeti templomot Andrej Bogoljubszkij fejedelem építtette 1158-1160 között. A korai építésű vlagyimir-szuzdali templomokhoz hasonlóan ez is egyetlen kupolával készült, a hat pilléren nyugvó kupola a maga korában rendkívüli méretű, 32 m magas volt. A három templomhajós épület a várost pusztító tűzvészben, 1185-ben teljesen kiégett.
III. Vszevolod vlagyimiri fejedelem (Andrej testvére) országa növekvő hatalmának megfelelően a székesegyházat nem csak újjáépíttette, hanem meg is nagyobbíttatta (1185-1189): három oldalán galériával vették körül, az egyik oldalon karzatokat alakítottak ki, az oltárrészt kibővítették. A korábbi központi kupola köré további négy kisebb, sisakformájú kupolát emeltek. Az így jelentősen kibővített öthajós, tizennyolc pilléres székesegyház területe az apszisok nélkül 30x30 m lett. Homlokzatát több mint száz kis féloszlop körbefutó sora díszíti, egyébként a falak felületén kevés a dombormű. Ez a templomforma hagyományt teremtett; mintául szolgált többek között a moszkvai Kreml Istenanya elszenderedése-székesegyházának építésekor (1475-1479) Aristotele Fioravanti mester számára.
Az eredeti, 12. századi freskókból csak töredékek maradtak meg. Amikor 1238-ban a tatárok elfoglalták a várost, sokan a templom karzatán kerestek menedéket. A tatárok azonban felgyújtották az egész karzatot, és az emberekkel együtt a freskók is megégtek.
Sokáig a székesegyházban őrizték a városvédő Vlagyimiri Istenanya híres ikonját, de ezt később Moszkvába vitték. Az utolsó tatár támadás (1395) után a moszkvai fejedelem az ikont nem küldte vissza Vlagyimirbe, hanem mintegy kárpótlásul 1408-ban megbízást adott Andrej Rubljov és Danyiil Csornij ikonfestőknek a székesegyház átfestésére. A falakat díszítő freskóik, köztük Rubljov egyik főműve, Az üdvözültek menete részletei ma is láthatók. Ugyanekkor Rubljov megfestette a templom ikonosztázát is.
A székesegyház mellett álló négyszintes harangtornyot 1810-ben emelték, később toldaléképülettel bővítették. A 19. század végén a templomot felújították, a homlokzat hiányzó domborműveit újakkal pótolták; a templombelsőt napjainkban borító freskók nagy része is ebből a korból való. A székesegyház kriptája a vlagyimiri püspökök és a fejedelmi család temetkezőhelye volt, itt temették el a templomot építtető két fejedelmet is.

Dmitrij-székesegyház, Vlagyimir
A Dmitrij-székesegyház III. Vszevolod vlagyimiri fejedelem uralkodása idején (1194-1197) és megbízásából épült, thesszaloniki Szent Demeternek szentelték.
Az 1185. évi tűzvész után, mely szinte az egész (fából épült) várost elpusztította, a fejedelem egy kiemelkedő ponton építtette fel palotáját. A Dmitrij-székesegyház eredetileg a fejedelmi udvar része volt, udvari templomként is szolgált. Galérián és két sarki tornyon keresztül kapcsolódott a palotához. A palota régen elpusztult, a két lépcsőtornyot a 19. századi felúlítás során elbontották, a templom azóta elszigetelten áll.
A központi elrendezésű, egy kupolás, négy pilléres, három hajós épület a vlagyimir-szuzdali építészet egyik legszebb alkotása. Jóval kisebb és körülbelül fele akkora területű, mint az Istenanya elszenderedése-székesegyház; nem annyira méltóságteljes, de könnyedebb, elegánsabb.
A fehér faragott kővekből emelt székesegyház elsősorban a külső falait borító domborműveiről híres. Az épület három oldalán párkányzat fut körbe, és a három oldalon több száz kis lapos dombormű díszíti, valósággal elborítja a falak sík felületeit, sőt még a kupoladobot és az oszlopvégződéseket is. A népi ihletésű, növényeket, sárkányokat, madár- és állatfigurákat, bibliai személyeket ábrázoló plasztikák között feltűnik az építtető fejedelem, III. Vszevolod alakja is. Ezek a kőfaragások egy átmeneti kor hangulatát idézik, amikor a végleg gyökeret vert kereszténység mellett még hatottak a pogány kor emlékei is. A domborműveknek csak egy töredéke eredeti, a többi faragvány részben vagy teljes egészében restaurátorok alkotása.

Fejedelmi palota, Bogoljubovo falu
A Vlagyimirtól 14 km-re fekvő kis település, Bogoljubovo egykor a fejedelem vidéki rezidenciája volt. Andrej Bogoljubszkij fejedelem építtette 1158-1165 között azon a helyen, ahol a kis Nyerl folyó a Kljazmába torkollik, és ahol a legenda szerint Vlagyimirba menet a fejedelemnek Szűz Mária megjelent. Andrej Bogoljubszkijt ellenségei ebben a palotában gyilkolták meg 1174-ben, később a palotát is feldúlták. Megmaradt védelmi rendszerét az 1230-as években a mongol invázió során rombolták le. Az egykori palota területén később kolostor létesült.
A 12. századi épületegyüttesből nem maradt fenn más, csak egy négyzetes alaprajzú bástya, szépen faragott hármasablakával, belsejében csigalépcsővel, valamint a bástyához hozzá csatlakozó, egykor a lakóépületbe vezető díszes átjáró. A csonka építmény a kora középkori orosz világi építészet egyik nagyon ritka példája. A 12. századi épületrészt később kiegészítették: a régi templom alapjain 1751-ben új templomot emeltek, a bástya fölé sátortetős harangtorony került, a 19. században nagy, ötkupolás székesegyházat építettek. Az épületeket jelenleg az itteni női kolostor és a helyi múzeum közösen használja.

Borisz és Gleb-templom, Kigyeksa falu
A Szuzdal melletti Kigyeksa falu erről a Nyerl folyó partján épült kis templomáról nevezetes. A környék legrébbi, 1152-ben épített kőtemploma, fennmaradt freskótöredékei szintén a 12. századból valók. Az egykupolás templomot a 18. században átépítették.